Az üresség ellen

Amerika egy harminchat éves iráni újságíró könyvétől hangos. Sohrab Ahmari Teheránban született, kiskamaszként távozott az Egyesült Államokba. 2016-ban római katolikus hitre tért, ma már a jobboldali New York Post szerkesztője, és ha az új hullámos tradicionalizmus nem ellentmondás, annak legfontosabb hangja is.

The Unbroken Thread (a töretlen szál) című, frissen megjelent művét Ahmari a most négyesztendős gyermekéhez írta – nem csak neki ajánlva, de kifejezetten az ő jövője köré építve a szöveget. Szerzőnk egy visszatérő rémálmának ecsetelésével indít, amelyben Maximilian egy Wall Street-i pénzalap, egy magazinkiadó vagy egy reklámügynökség munkatársaként „végzi”, lelki szükségleteit jógával és hosszútávfutással elégíti ki, s 47 éves korában megjutalmazza magát és barátnőjét egy elektromos luxusterepjáróban eltöltött európai körutazással. A jó pénzt kereső, gyermektelen liberális meritokrata perspektívájával sok szülő könnyedén megbékélne, a társadalomtól pedig egyenesen hátba veregetés jár a korszellemhez hű életpályamodellért. Ahmari azonban kétségbeesik ettől a forgatókönyvtől. Szerinte „egy elmaradottnak tekintett afrikai törzs rituáléi is felsőbbrendűek a boldogságot egy pilátesz – caffè latte tengelyen hajszoló nyugati mindennapoknál”. Tátong az életünk középpontjában valami egészen alapvető üresség – állapítja meg szerzőnk.