A modern élet nagy kérdéseire nem a progresszió, hanem Aquinói Szent Tamás, Szolzsenyicin, C. S. Lewis és Abraham Joshua Heschel ad csak válaszokat. Diplomás, posztmodern városlakóként is lehetünk tradicionalisták – vallja Amerika új „botránykönyvében” egy keresztény hitre tért, fiatal iráni édesapa.
Amerika egy harminchat éves iráni újságíró könyvétől hangos. Sohrab Ahmari Teheránban született, kiskamaszként távozott az Egyesült Államokba. 2016-ban római katolikus hitre tért, ma már a jobboldali New York Post szerkesztője, és ha az új hullámos tradicionalizmus nem ellentmondás, annak legfontosabb hangja is.
The Unbroken Thread (a töretlen szál) című, frissen megjelent művét Ahmari a most négyesztendős gyermekéhez írta – nem csak neki ajánlva, de kifejezetten az ő jövője köré építve a szöveget. Szerzőnk egy visszatérő rémálmának ecsetelésével indít, amelyben Maximilian egy Wall Street-i pénzalap, egy magazinkiadó vagy egy reklámügynökség munkatársaként „végzi”, lelki szükségleteit jógával és hosszútávfutással elégíti ki, s 47 éves korában megjutalmazza magát és barátnőjét egy elektromos luxusterepjáróban eltöltött európai körutazással. A jó pénzt kereső, gyermektelen liberális meritokrata perspektívájával sok szülő könnyedén megbékélne, a társadalomtól pedig egyenesen hátba veregetés jár a korszellemhez hű életpályamodellért. Ahmari azonban kétségbeesik ettől a forgatókönyvtől. Szerinte „egy elmaradottnak tekintett afrikai törzs rituáléi is felsőbbrendűek a boldogságot egy pilátesz – caffè latte tengelyen hajszoló nyugati mindennapoknál”. Tátong az életünk középpontjában valami egészen alapvető üresség – állapítja meg szerzőnk.
A történelem megértéséhez meg kell fejtenünk a nagy kognitív átmenetek titkát; a társadalmak a tudásszerzés, a termelés és a hatalomgyakorlás hármas metszetében léteznek, a nagy változások előidézője pedig minden esetben a hitrendszerek átalakulása – vélte Ernest Gellner, a „filozófiai antropológia” mestere.
A legális és illegális szerek közötti határvonal egyre inkább elmosódik.
Talán sokan nem is tudják, de „a legnagyobb magyarnak”, Széchenyi Istvánnak és testvéreinek is köztünk élnek a leszármazottai, akik azt vallják, dúlhatnak itt harcok, háborúk, lehet itt bármilyen hatalom, ők csak azt nézik, hogy a nemzetet miként tudják megtartani és segíteni. Széchenyi Tímeával, a Gróf Széchenyi Család Alapítvány megbízott elnökével beszélgettünk. Interjúnk.
A férfi tiltakozásként elégetett egy Koránt a nagykövetség előtt – ezt követően késsel támadtak rá.
Még mindig hódít a sigma trend, ami a függetlenséget és az öntörvényűséget hirdeti a fiatalok körében, miközben a 30-as és 40-es korosztály másik fele attól szenved, hogy nem találja meg a másik felét.
A Második Reformkor Párt elnöke szerint viszont „Gulyás Márton olyan volt, mint mindig. Kötekedő, kifárasztásra játszó, néhol egy-egy témát túlrugózó.
Nem csoda, mert már az előtt teljesültek a követeléseik, hogy utcára vonultak volna.
Nicholas Tate szerint amelyik fiatal lelkesedik a tárgyért, amit tanítani fog, az a lehető legjobb úton halad.
