Az idill vége

Tiszta inget húzok, és megkísérlem eltávolítani a veteményes földjét a körmeim alól. Elvégre kerek­asztal-beszélgetésre vagyok hivatalos, úgy is mint érintett, egy tájegységben hosszú ideje életvitel-­szerűen tartózkodó. Ebben a minőségemben. Még nem döntöttem el, hogy sokat beszélek majd feleslegesen, vagy inkább hallgatok, mert úgyis mindegy. A téma a Káli-medence jövője. Valamint a múltja és a jelene is persze. Az apropó egy kutatás, amelynek a vezetője Nemes Gusztáv, a neve pedig Lo-Káli kutatás. Rokonszenves és lelkiismeretes srác, ő aztán tényleg rendesen nekifeszült a dolognak a tanítványaival együtt. Így nem váltom be azt az ígéretemet, hogy ha valaki még egyszer bármilyen okból szójátékot fabrikál a Káliból, azt kilövetem a mezőőrrel. A kutatás egyébként még zajlik, 2019-ben kezdődött, és 2022-ig tart. Annak szeretnének utánajárni, hogy miként vált a Káli-medence az utóbbi tíz évben értelmiségi menedékhelyből a falusi turizmus felkapott célpontjává, és ez milyen hatásokkal jár a helyi közösség, a gazdasági, a kulturális és a természeti környezet szempontjából.

Katasztrofálisakkal, gondolom erről magamban, miközben kiballagok a kapun, és még azt is, hogy az még hagyján lett volna, ha csupán a régi vágású, szelíd turizmus felkapott célpontjává vált volna a környék, amivel évekig egész jól megúsztuk, és amivel együtt lehetett élni, de nem ez történt. Befektetői turizmus érkezett, covidmenekültekkel megcifrázva, ami tömegturizmushoz és agresszív lakosságcseréhez vezetett. Na de vissza a projekthez még egy kicsit, mert annak célja a tudományos eredmények mellett az is, hogy segítsen megőrizni a Káli-medence értékeit, a hely szellemét, és megtalálni azokat az utakat, amelyeken járva a táj és a benne élő emberek a haszonélvezői, nem az áldozatai lesznek a változásnak. Nemes szándék, ezen a ponton ez jut eszembe, és elhaladok néhány hajdani kedves hely mellett, ahol már nem lehet gombászni, mert lépten-nyomon kerí­tésekbe ütközik az ember, amelyek mögött tűzivíz­tárolónak álcázott úszómedencék szolgálják az új gazdák, a legújabb gazdagok pihenését. Önkorlátozásnak, önmérsékletnek nyoma sincs. Nyaralótelepek, gasztrofalvak, beépített hegyek, az invázió végtermékei.Ízlés kevés, tisztelet nyomokban, formálódik a bulinegyed, penetráns pénzszag terjeng a levegőben. A hódító hordák magukkal hozott nagyvárosi kultúrája a vulkanikus talajba döngölte a foltokban még fellelhető falusit. Útközben még beugrom Somogyi Győzőért, ő is meghívott, valószínűleg mi képviseljük majd az ortodox álláspontot, meg Perger András még, aki beleszületett a tájba, de már szinte menne ő is, mert „fel lett fedezve”.