Sokszínű stadionok és a szabadság múló eszménye

Petry Zsolt, a berlini Hertha BSC kapusedzője a Magyar Nemzetnek adott interjúja után elvesztette állását. A cikkben azt állította, Európa morálisan „mélyre süllyedt”, a nyugat-európai bevándorlás­politika pedig „az erkölcsi leépülés megnyilvánulása”, ami „végigsöpör a kontinensen”. Utalt Gulácsi Péter, a magyar válogatott kapusának megszólalására is; Petry szerint nem tette helyesen, hogy véleményt nyilvánított a „szivárványcsaládok” védelmében, mert bár erkölcsileg nem támadható, a sportoló jobban teszi, ha a munkájára koncentrál. Érteni vélem, mire gondolt, ám a véleménynyilvánítás mindenkié, és a demokráciának annál jobb, minél többen élnek vele. Érdekes megfigyelni, hogy akik butaságtól és gyűlölettől csöpögőnek nevezik az interjút, mennyire atyáskodva, leereszkedően nyilatkoznak Petry, az egykori focista véleményéről, Gulácsi megszólalásakor viszont ugyanezen irányokból egyöntetű volt az elismerő taps.

A kapusedző azt is sérelmezte, hogy a migrációt ellenző véleményeket rasszistának bélyegzik. És tényleg, éppen ez történt. A véleménye miatt bocsátották el, mert az nem fér össze a Hertha által képviselt értékekkel, a nyitottsággal, a toleranciával, a sokszínűséggel. A német társadalmi kultúra ma jórészt ezekre épül, Berlinben végképp. Mégis nehéz azt gondolni, hogy az egyesület a társadalmi értékrend nemes védelmezője lenne, ha megnézzük rovott múltú támogatóinak listáját: Nike, Coca-Cola, McDonald’s, sportfogadási cégek, bankok… A klub egy óriási üzleti vállalkozás egyik szereplője, amelyben sok pénz forog, és amelyben bele kell simulni a világcégek és globális véleményvezérek által diktált értékrendbe.