Addig fogadkoztak, hogy megkönnyítik a bevándorlást, hogy a migránsok el is hitték nekik, és megindultak a határnak. Itt van Joe Bidenék első nagy próbatétele a propagandán túli valóságban.
Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban.
Nem várták meg az illegális bevándorlók, amíg az amerikai elnök és csapata akklimatizálódik új hivatalában: százezrek dörömbölnek év eleje óta az Egyesült Államok déli kapuin, és a helyzet hónapról hónapra romlik. Eközben az sem világos, továbbépítik-e Joe Bidenék Donald Trump határfalát.
Érzékeny üzlet az embercsempészet: nemcsak a konkrét bevándorláspolitikai változások hatnak a csempészek szolgáltatásai iránti keresletre, de a piaci várakozások és a fogyasztói hangulat is. Az utóbbi hetekben-hónapokban erről minden bizonnyal az új amerikai elnök csapata is meggyőződhetett, ugyanis összefogtak ellene a csempészpiac erői: a tavalyi Eta és Iota hurrikánok, majd a koronavírus nyomában járó gazdasági visszaesés által megtépázott Közép-Amerika reményvesztett népe Joe Biden megválasztása óta nagyobb számban hagyatkozik az embercsempészekre, mint Donald Trump idején. Már az előző elnök utolsó teljes hónapjában, decemberben is átlépte a 74 ezret a határon megállított illegális migránsok száma, majd januárban 78 ezerre ugrott – tíz éve nem volt ilyen nehéz januárja az amerikai vám- és határőrségnek –, februárban átlépte a 100 ezret, s márciusban még hetven százalékkal nőtt, 170 ezerre, ami tizenöt éves rekord. További nehézség, hogy március végén 14 ezer kiskorú volt a határvédelem befogadóközpontjaiban, az ő sorsuk rendezése rendkívüli problémát jelent.
Bár Biden bevándorláspolitikája számos ponton ütközik Trumpéval, egy alapvetés megmaradt: a koronavírus-járványra való hivatkozással a mexikói határon tavaly március óta mérlegelés nélkül visszafordítják a határőrök azokat, akiket tetten érnek illegális határátlépéskor, a magas számok ezért részben a túloldalon feltorlódó migránsok folytonos újrapróbálkozásának a következményei. A tavaly március óta érvényes szabály hatálya alól azonban Joe Biden egy rendeleti huszárvágással kivette a kiskorúakat, így ők ismét a határvédelem kapacitását terhelik – és bár törvény szerint a börtönökhöz hasonlító idegenrendészeti létesítményekben legfeljebb három napot tölthetnek, utána át kell vennie felettük a gyámságot az Egészségügyi és Népjóléti Minisztériumnak (Department of Health and Human Services – HHS), a gyermekjóléti intézményrendszer telítettsége miatt van olyan, aki tíz napot is a „ketrecekként” elhíresült befogadóközpontokban tölt ezredmagával. Március végén a texasi Donnában található létesítményben volt a legsúlyosabb a helyzet, ahol 250 helyen bő 4000 fiatalkorú lakott.
Alejandro Mayorkas, Joe Biden belbiztonsági minisztere az utóbbi hetek szívszorító képeit úgy kommentálta, a helyzet kezeléséhez „időre van szükség, nehéz ez”. Szerinte „létezett egy rendszer republikánus és demokrata adminisztrációk alatt egyaránt, ezt pedig a Trump-adminisztráció lerombolta. Ezért súlyosabb most a kihívás, mint korábban valaha”. Hogy Donald Trump mennyiben járult hozzá a mostani határhelyzethez, az talán sosem fog kiderülni – de hogy Joe Bidenék sem a kampányban, sem kormányon nem könnyítették meg a saját dolgukat, az egészen bizonyos. Biden kampánya során azt a hangzatos ígéretet tette, hogy „az én kormányzásom alatt egy láb nem sok, annyi új fal sem fog épülni”. Bár Trumpék alatt még Biden beiktatásának napján, január 20-án is rohamtempóban zajlott a határfal építése, 2017 óta így is csak 730 kilométernyit sikerült felhúzni a bő 3200 kilométeres határon, ráadásul ebből csak 75 kilométer volt zöldmezős beruházás olyan területeken, ahol addig semmiféle határvédelmi objektum nem állt. A határ tehát továbbra is lyukacsos, és Joe Biden már első hivatali napján hatvan napra felfüggesztett a fallal kapcsolatos bármilyen kifizetést, első költségvetési javaslatában pedig egyáltalán nem kért pénzt az objektum folytatására.
Falépítést sürget a The New York Times
A határfal építésének megszakítása nem csak a republikánus oldalt bőszítette fel – Lindsey Graham dél-karolinai republikánus szenátor egy arizonai helyszíni szemlén úgy fogalmazott: „itt semminek nincs értelme, ha ezt a lyukat be nem tömik” –, múlt héten maga a The New York Times is dörgedelmes véleménycikkben szólította fel Joe Bident arra, hogy igenis fejezze be a falat. A szövegben Bret Stephens úgy érvelt, a bevándorlók „nem terroristák, bandatagok, alvilági figurák, haszonlesők, és – az amerikai bevándorlási törvények megszegésétől eltekintve – nem is törvénysértők”, de „egy jól megépített falnak így is központi szerepet kell játszania egy általános bevándorláspolitikai megoldásban”, mert „tökéletlen bár, de hatékony védelem a határátlépés legádázabb formái ellen”. A lap és a Bloomberg publicistái is attól tartanak: ha Biden nem építi meg a falat, és bevándorláspolitikájával nem lesznek elégedettek az illegális migráció ellenzői, a trumpizmus régi és új képviselői tarolni fognak majd a jövő novemberben esedékes félidős választáson. Nyolc határ menti demokrata képviselő viszont úgy érvelt egy közös levélben, hogy azokon a helyeken, ahol a fal „különösen nagy környezeti rombolást vagy szent helyek megsemmisítését” okozta, igenis le kell bontani.
Mayorkas minisztériumában április elején még azt kommunikálta, hogy lyukak befoltozására, kapuk építésére, illetve meglévő falszakaszokon új technológiai eszközök telepítésére azért így is lesz pénz, de Ilhan Omar szomáliai származású minnesotai demokrata képviselő képében erre a híresztelésre is azonnal lecsapott a woke lobbi. Omar a Twitteren úgy fogalmazott, hogy „szégyenteljes és elfogadhatatlan az elnök részéről Trump xenofób és rasszista falának folytatása”. Ezután a Fehér Ház cáfolta, hogy bármilyen bővítést tervezne végezni a falon.
A Biden-stáb másik fontos – és legalábbis ellentmondásos – bevándorláspolitikai lépése az volt, hogy eltörölte a Trump-éra migránsvédelmi protokollját (ismertebb nevén Maradj Mexikóban! program), amelynek értelmében a határon elfogott migránsoknak Mexikóban kellett megvárniuk menekültkérelmük elbírálását, így nem tudtak az Egyesült Államokban eltűnni a hatóságok radarjáról. Bidenéknél ezt a gyakorlatot az Obama-érából ismert „fogd és engedd el” (Catch and Release) taktika vette át: az USA-n belül elfogott illegális migránsokat még az országban szabadon engedik azzal a kikötéssel, hogy meghatározott időpontban jelenjenek meg a bevándorlási bírósági tárgyalásukon. Ezen aztán rendszerint nem jelennek meg, a hatóságok pedig szem elől tévesztik őket, mert addigra felszívódnak a mezőgazdaságban vagy az építőiparban.
A Pew Research Center 2019-ben végzett felmérést a határt illegálisan átlépő emberek munkaügyi helyzetéről. Kutatásuk azt az eredményt hozta, hogy az USA-ban tartózkodó, nagyjából 11,3 millió illegális bevándorló közül 8 millióan dolgoznak, és többségüket, 53 százalékukat a mezőgazdaság foglalkoztatja, 15 százalékukat pedig az építőipar – két olyan iparág, amely könnyen el tudja rejteni bejelentetlen feketemunkásait. Nem véletlen, hogy a farmerlobbi évtizedek óta blokkol minden olyan törvényjavaslatot, amely a munkaerő digitális adminisztrációját teljes körben kötelezővé tenné – ugyanis ellehetetlenítené a nyomott bérért dolgozó spanyol ajkú feketemunkásokon alapuló üzleti modellt, és nagyban megdrágítaná az élelmiszereket. A Pew egy 2013-as felmérése pedig azt mutatta, hogy az illegális migránsok 54 százaléka demokrata, 11 százaléka republikánus szimpatizáns – innen nézve mindjárt érthetőbb, miért vált egyfajta hagyománnyá a demokrata vezetés körében valamilyen úton-módon állampolgársággal kecsegtetni őket. Ennek lehetőségére a kampányban Joe Biden is utalt.
Az USA déli határán a szinte folyamatos migrációs nyomást elsősorban a közép-amerikai országok jelentős bűnözése, akadozó államigazgatása és gyenge gazdasága okozza. Salvadorban Nayib Bukele elnök 2019-es megválasztása óta sikerült valamelyest megfékezni a bűnözést, cserébe az állam jóval autoriterebbé vált; Guatemala fennsíkjairól a klímaváltozás tízezerszámra üldözi el a gyakran spanyolul sem beszélő majákat; Hondurast elnyelte a szervezett bűnözés, amely a legmagasabb körökig ér: Juan Orlando Hernández elnök testvérét márciusban ítélték az Egyesült Államokban életfogytig tartó szabadságvesztésre nemzetközi drogkereskedelemben való részvétele miatt.
Ez azonban a legkevésbé sem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok ne viselne felelősséget a határain két-három évente kialakuló krízisért. A 2019-ben kiadott 1 031 765 amerikai zöldkártyából alig több mint 55 000 jutott a három közép-amerikai országnak, a munkáltatók pedig régóta panaszkodnak arra, hogy a merev amerikai rendszer gyakorlatilag semmilyen lehetőséget nem ad a képzetlen munkaerő legális bevándoroltatására, nincsenek a közép-amerikaiak számára legális csatornák az Egyesült Államokba való belépésre, így a menekültügyi rendszer az ország de facto bevándorlási rendszerévé vált. Tovább súlyosbítja a helyzetet a bevándorlási bíróságok következetlen ítélkezési gyakorlata: mivel ezekben a testületekben a bírák politikai kinevezettek, hasonló ügyekben óriási a demokrata és a republikánus bíróságok között a szórás. Ahhoz azonban, hogy a vízumrendszert átfogóan át lehessen dolgozni, vagy a menekültügyre lehessen bízni annak eldöntését, hogy ki számít menekültnek, nagy bevándorláspolitikai reformra van szükség, ahhoz pedig hatvanfős felsőházi többség kell. Minden valószínűség szerint tehát nem a Kamala Harris alelnök egy szem szavazatával épphogy csak a demokratákhoz húzó jelenlegi szenátus fogja megoldani ezt a rendszerszintű problémát – addig pedig maradnak a karavánok, a gyerekketrecek és a láthatatlan munkások a déli kukoricaföldeken.
Címlapképen: Migránsok az amerikai határfalnál a texasi Penitas mellett március 17-én. Fotó: REUTERS / Adrees Latif / File Photo
Michael Kyrath szerint aggasztó kérdéseket vet fel, hogy Szász-Anhalt Alkotmányvédelmi Hivatala az AfD minősítésénél a „meggyilkolt gyermekekre való hivatkozást” is kifogásolta.
„Pontosan ezt szeretnék az ukránok is” – jelentette ki az unió migrációs biztosa.
Pénteken 17:00 órától békés vonulásos tiltakozás lesz a migrációs paktum ellen.
„Amikor cappuccinót rendelünk, a kávéért kérjük, nem a habért. Sok minden ebből csak hab volt.”
Egy friss felmérés szerint a kivándorlás mögött elsősorban gazdasági okok húzódnak meg.
Az amerikai képviselőház elfogadta az Ukrajnának nyújtott katonai segély és az Oroszország elleni szankciók újabb részét, ami újabb, mindkét pártot érintő csapást mért Donald Trump elnök külpolitikájára – írja a Politico.
A magyar válogatott szövetségi kapitánya elmondta, mi nem tetszett neki a mérkőzésen.
A kérdező riporter sem számított ilyen válaszra.
