Laschet nem csupán férfi Merkel

Új vezetője van a Kereszténydemokrata Uniónak, Németország legnagyobb pártjának: Armin Laschet. Lehet, hogy ő lesz majd a következő kancellár is. Az eddigi elemzői konszenzus szerint arra fog törekedni, hogy folytassa a hatalomból távozó Angela Merkel politikáját. De valóban csupán egy férfi Merkel lenne ő? Az igaz, hogy folyamatosságot ígért a pártnak, és a kancellár közvetve őt ajánlotta megválasztásra. Ám jó érvek támasztják alá azt is, hogy néhány fontos szempontban nagyon is eltér Merkeltől.

Laschet annyira nyugatnémet, amennyire csak lehet: a legnyugatibb német nagyvárosból, Aachenből származik. A 250 ezres település büszke, de kedélyes helyi kultúrával és gazdag történelmi múlttal rendelkezik: a középkori német birodalom központja volt, ahol császárokat koronáztak. Ezzel szemben Merkel az egykori kommunista, lerobbant keletről származik, a lengyel határ melletti, 17 ezres Templin kisvárosban nőtt fel. Armin Laschet gyakorlatilag a kereszténydemokráciába született, és tizennyolc évesen lépett be a CDU-ba. Merkel soha nem csatlakozott aktívan a kereszténydemokratákhoz: először a Német Szociáldemokrata Pártba való belépésen gondolkodott, de azt elvetette, mert bonyolult volt az eljárás. Ehelyett egy új, kis formációhoz, a Demokratikus Ébredéshez csatlakozott, amely egyesült a keletnémet CDU-val, majd az a nyugatnémet testvérpártjával. Merkel párttagsága automatikusan átszállt a Kereszténydemokrata Unióra.

Laschet elkötelezett katolikus, Merkel pedig egy protestáns lelkész lánya. Az új CDU-elnök összetartó, konzervatív kis világban nőtt fel, ahol a barátok, rokonok és párttagok gondoskodtak egymásról. Merkel egy olyan világban cseperedett, ahol senki nem tudta, ki kémkedik utána, és ahol bárki hátba szúrhatta a másikat. A kancellár több riválisát kiütötte, beleértve Armin Laschet legutóbbi versenytársait, Friedrich Merzet és Norbert Röttgent is – mindketten a CDU reménységei voltak korábban, de Angela Merkel elvágta a karrierjüket. Laschet nem számol le a riválisaival, inkább átöleli őket, ezért aztán kevés valódi ellensége van. Pártelnökké választása után például elkezdte magához vonzani Merz fontosabb támogatóit.