Úgy van! Micsoda éles szemű, tiszta fejű gall!
Látják, ez a kis népek nyomorúsága. Ez az állandó sóvárgás a dicséretre, a simogatásra.
Magyar géniusz. Miért jön ez elő újra és újra?
Nyilvánvaló. Mert szeretnénk tudni, szeretnénk megbizonyosodni róla, szeretnénk megmutatni magunknak és a világnak, hogy tehetséges nép vagyunk.
1892-ben a Magyar Géniusz című újság beköszönőjében így lelkendezik a kor egyik ünnepelt – azóta rég elfeledett – írója és szerkesztője: „hódít a mi géniuszunk, fajunk szelleme és erkölcsi ereje mindenütt”.