Így fordul a világ 2021-re

Mi volt a mögöttünk hagyott év meglepetése?

Ugrósdy Márton: Számomra egyértelműen az újkoronavírus-járvány okozta a legnagyobb meglepetést, nem számítottam rá, hogy a Nyugatot ennyire felkészületlenül fogja érni a fertőzés. Végül is mi voltunk azok, akik legyőztük a fertőző betegségeket a gyermekbénulástól a himlőig, most a covid mégis térdre kényszerítette az egész nyugati társadalmat. Persze az 1950–60-as évekhez képest megváltozott az emberi élet fontossága, de az a fejetlen pánik, amelyet Európa kormányai az első hullám során – ami már csak egy apró veszteségnek tűnik a mai számok ismeretében – elsősorban a lombardiai tévéhíradók nyomán bemutattak, számomra megdöbbentő volt.

Utólag kiderült persze, hogy a szomszédos Veneto tartomány sikeresebben meg tudott birkózni a járvánnyal, viszont annak képei nem jutottak el a hiszterizált karantén­tálib tömegekhez. Gondolnánk ma, hogy márciusban már napi tíz fertőzöttnél teljes lezárás mellett érveltek az itthoni véleményvezérek is? Legalább ennyire meglepő az is, mennyire hozzászoktunk a hírekben ahhoz, hogy százak és ezrek halnak meg nap mint nap a fertőzéstől, de mi azért rohantunk a plázákba a karácsonyi bevásárlást elintézni. Mennyit fordult a világ március óta!

Szalai Máté: Az a furcsa az újkorona­vírus megjelenésében, hogy igazából már régóta tudtuk, bármikor megtörténhet ilyen. Én a 2000-es évek végén jártam egyetemre, a biztonságpolitika-órákon többször előkerült, hogy egy világjárvány kitörése egyike azoknak a fenyegetéseknek, amelyekkel a globalizált világban szembe kell néznie az emberiségnek. Egy 2017 végén készült előrejelzésünkben mi is ismert ismeretlenként hivatkoztunk egy ilyen fejleményre, vagyis egy kiszámítható valószínűségű, nagy hatású eseményre, amely felülírhat előzetes kalkulációkat. Persze nem lehet minden egyes ilyen ismert ismeretlen fejleményre felkészülni – nem is lenne racioná­lis –, az mégis döbbenetes volt, hogy mennyire problémásan alakult a válságkezelés, és silány az ezzel kapcsolatos közbeszéd. Persze az sem lenne igazságos, ha csak a rossz nyugati reakciókat emelnénk ki: több országban is sikerült nagyobb aggályok nélkül demokratikus választást megtartani ebben a helyzetben, a gyors vakcinafejlesztés pedig mutatja a tudomány elképesztő hatékonyságát.

Milyen hatással volt a világra a koronavírus-járvány?
U. M.: Tavasszal a konvencionális bölcsesség szerint a világrend átalakulásának felgyorsulására számítottunk, és valóban, Ázsia mintha sokkal jobban kezelné a járványt, elsősorban az ottani emberek mentalitása és közösséghez való viszonya miatt. Kelet- és Délkelet-Ázsiában már a mostani járvány előtt is mindenki maszkot húzott, aki akár csak egyet tüsszentett – nem azért, hogy magát, hanem hogy a közösséget, a többieket védje –, Európában viszont fontosabb, hogy elmehessek vásárolni, én ne izzadjak bele a maszkba, és elmehessek nyolc után is bulizni, ha úgy tartja kedvem. A számokon jól látszik a két megközelítés közötti különbség. Míg Európa és az Egyesült Államok a kijárási tilalomról határoz, és megtiltja az utazást akár még az országon belül is, addig Ázsiában megy tovább az élet, és a szigorú elkülönítési és karanténszabályoknak köszönhetően a gazdaságot is sikerült életben tartaniuk. Miközben az észak-atlanti térség soha nem látott gazdasági visszaeséstől szenved, addig keleten megszületett a Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség (RCEP), az a szabadkereskedelmi megállapodás, amelynek tagja Japán, Dél-Korea, Kína, Vietnám, Szingapúr és Ausztrália is. A világ lakosságának és GDP-jének harminc százalékát jelenti ez az új, minden korábbinál nagyobb megállapodás. S közben mi azzal vitatkozunk Donald Trumppal, hogy mekkora vámot vessenek ki az európai autókra. Ha a 21. század valóban Ázsia évszázada lesz, akkor az RCEP az eddigi legfontosabb jele ennek.