A közvélemény privatizálása

Létezik egy klassz intézmény az Egyesült Királyságban, amely a szónokok sarka (Speaker’s Corner) nevet viseli. A legismertebb ilyen sarok a londoni Hyde Parkban található. Ide bárki kiállhat, és beszédet tarthat közéleti kérdésekben. Persze a szónok mellett bármikor állhatnak rendőrök, nehogy visszaéljen a szólás szabadságával. Ilyen esetben a hatóságok megszakítják a szónoklatot, és pénzbüntetést szabnak ki. Bár naponta többen is felszólalnak, alig történik rendőri intézkedés. A szónoklatok ideoló­giai irányultsága változatos: rendszeres felszólalók a szocialista párt, a Katolikus Liga tagjai, és a múltban kiállt ide Karl Marx és George Orwell is. A szónokok sarka igazi közösségi tér.

Jürgen Habermas, a kulturális baloldal legbefolyásosabb gondolkodója az ilyen közösségi terekben látta meg a polgári társadalmak egyik legfontosabb vívmányát. Bemutatkozó művében, A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozásában azt fejtegeti, hogy a polgári társadalmak abban térnek el a középkori társadalmaktól, hogy az állam és a magánszféra között kiépült egyfajta közösségi tér, avagy a nyilvánosság. Habermas szerint ez a tér tette lehetővé, hogy a politikai természetű viták az átlagpolgárokhoz is eljussanak, így végső soron a képviseleti demokrácia nélkülözhetetlen eleme. Szerinte ilyen tér épp Angliában jelent meg először, s nem kisebb dolog kellett hozzá, mint az előzetes cenzúra 1695-ös eltörlése.

Habermas három szakaszra bontotta a nyilvánosság történetét: a liberális polgári társadalmat a tömegtársadalom követte a 19. században, majd ezt váltotta fel a jóléti-fogyasztói társadalom a múlt század második felében. Közben a közösségi tér mind kiterjedtebb lett, országos napilapok, majd rádióállomások, televízióhálózatok szövevényes dzsungelévé vált. Ezzel párhuzamosan a publikálás feletti kontroll egyre inkább e magánvállalkozások kezébe terelődött. Habermas a folyamatban a közösségi térre és így a demokratikus működésre nézve is veszélyt látott. Már 1962-ben!