A jog nem veheti át a szuverenitás helyét

Sándor Lénárd interjúja a Mandiner hetilapban.

Az Elidegeníthetetlen Jogok Bizottsága nemrégiben hozta nyilvánosságra zárójelentését. Mi a jelentősége e szervezetnek?
A bizottság működéséhez a kezdő lökést az adta meg, hogy bár az emberi jogok már régebb óta meggyökeresedtek, és világszerte elismerték őket, továbbra is tapasztalhatók súlyos jogsértések. A testület egyik fő célkitűzése volt, hogy felhívja a figyelmet az emberi jogokra. Donald Trump elnök és Mike Pompeo külügyminiszter e jogok iránti elkötelezettségét jelzi, hogy létrejött a szervezet.

Az emberi jogok súlyos megsértése továbbra is jelentős fenyegetés, ezzel egyidejűleg viszont az emberi jogi igények megszaporodását is láthatjuk. Hogyan különböztethetők meg egymástól a valós és hamis igények?
A jelentés elsődlegesen Az emberi jogok egyetemes nyilatkozatát tekinti irányadónak a különféle jogi igények megítéléséhez. A nyilatkozat ereje részben abból fakad, ahogy annak idején sikerült világszerte konszenzust teremteni az emberi jogokat illetően. Ez a dokumentum az emberi jogok olyan minimumát kínálja, amelyben az egész világon sikerült egyetértést kovácsolni. Következésképpen valamennyi új jognak szorosan kell illeszkednie a nyilatkozat struktúrájához, valamint azt a konszenzust kell elérnie, amely a nyilatkozatot is övezi. Ha túlságosan elhamarkodottan ismerünk el egy új emberi jogot, akkor elfojtjuk azt a politikai vitát, amelyen keresztül konszenzust lehetne elérni.

A híres francia katolikus filozófus, Jacques Maritain úgy fogalmazott, hogy a nyilatkozat „harminc cikkén megannyi különböző zene csendül fel”. Ma viszont sokan azt hangoztatják, hogy egyetlen egységesített emberi jogi rendszernek kellene léteznie. Hogyan lehet helyesen megkülönböztetni az egységességet és az egyetemességet?
A bizottság egyetért abban, hogy az emberi jogokra mint a politikát és jogot megelőző jelenségre kell tekintenünk. Az erkölcsiség és a lelkiismeret szintje jelenti az emberi jogokról alkotott ítélet alapját még akkor is, ha ennek nincsen hivatalosan meghatározott eljárási kerete. Emellett az is igaz, hogy az emberi jogokról nem lehet általánosságban ítéletet alkotni; ezt azoknak az embereknek kell megtenniük, akik egy adott helyzetben vannak. Mindegyik kultúrának magának, a maga útján kell eljutnia ezekhez az elvekhez. Ugyan a bizottság jelentésében az emberi jogok politikát megelőző jellemvonását hangsúlyoztuk, ügyeltünk arra, hogy egyik hagyományt se részesítsük előnyben, amikor meghatározzuk e jogok eredetét és alapját.