Magyar Napkirálynő Amerikában

Egy budapesti bankárcsalád nyolc gyermeke közül legidősebbként született Telkes Mária 120 éve, 1900 decemberében. Az angolkisasszonyoknál és a Sophianum katolikus leánygimnáziumban, majd 1920-tól az ELTE jogelődjeként működő Budapesti Tudományegyetemen tanult. Először matematika–fizika szakon végzett, azután a doktori képesítést is megszerezte a fizikai kémia területén, majd 1924-ben a nagybátyja hívására az Egyesült Államokba költözött. A clevelandi biofizikai intézet laboratóriumában kapott állást 1925-ben, ahol agysejteket vizsgált, eredményeire pedig már ekkor felfigyeltek a szakmabeliek. 1934-ben ő volt az egyetlen tudós, aki a The New York Times, a Cleveland Press és a Detroit Free Press lapok legsikeresebb és legismertebb nőit soroló listáján helyet kapott.

Öt évvel később, 1939-ben Bostonba költözött, ahol a Massachusetts Institute of Technology tanára, kutatója lett. Tudományos munkájának középpontjában a napenergia újszerű, minél hatékonyabb felhasználási módja állt, erről is kapta későbbi becenevét: Napkirálynő. Az ő felfedezésének köszönhető az az eszköz, amely a tengervízből napenergia segítségével ivóvizet készített – a második világháborúban ez az amerikai légierőnél szolgáló minden katona felszerelésének része volt. Telkes más találmánya is kontinenseken átívelő sikereket tudhat magáénak: napenergiával működő hússütője például Indiában terjedt el igazán, ahol a napsütéses órák magas száma miatt jó hasznát vették a háziasszonyok. Az ötvenes években több, a hőtárolással kapcsolatos ötlete hozott újításokat, legutolsó, kilencvenéves korában benyújtott szabadalma pedig a klimatizálás jövőjét változtatta meg. Ma húsz szabadalmát tartják számon, melyek többsége a napenergiához kötődik.