Nehéz gondolkodni valamiről, amiről nem tudunk semmit. És még nehezebb helyzetbe kerülünk, amikor minősíteni kívánunk vele valamit. Merthogy ez azt feltételezné, hogy van egy mércénk, amellyel tárgyunkat megmérve megtudjuk, vajon megfelel-e neki. Ám ha ez a mérce tetszőleges, mérésünk is tetszőleges lesz. Nos, bármennyire bizarr is egy ilyen eljárás, ez zajlik az Európai Unióban, visszhangjaként és felkorbácsolójaként pedig idehaza is. Nyíltan zsaroló perpatvar ott, s boldog-boldogtalantól előkapdosott mércétlen mérce mindenütt.
A jogtudomány azt állapítja meg a jogállamról elsőként, hogy lényegi vonásaiban vitatott, meghatározatlan fogalom. Ráadásul változékony és környezetfüggő, mert kultúrák, hagyományok szerint eltérően alakul. S nem valami fennállónak a tükre, hanem vágya, eszménye. A hatalommal és mások farkasaként velük is szemben álló ember számára lehetőségként adott jogok és értékek halmaza. Ezek pedig olyannyira különfélék, hogy az összesnek egyszerre és teljesen megfelelni nem lehet, hiszen egymással versengő támogatásuk egymás kioltásához vezetne. Bármit teszünk, mérlegelés, kompromisszumkereső egyensúlyozás szükséges ahhoz, hogy egyáltalán megközelíthessük.