Ki vagy te, Szent Miklós?
December 6-a körül még midig nagy kérdés, hogy ki áll nyerésre: a szegényeket és gyermekeket gyámolító püspök vagy a mitikus lény, akit megannyi névvel illetnek a világ különböző országaiban.
„A gyerekek születésével mindig új értelmet nyer, mit jelent ehhez a családhoz tartozni” – mondja Rosenstein Tímea, a kultikus vendéglő cukrásza, aki különösen a pitékért felel a családi vállalkozásban.
Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.
Rosenstein Tímea nem született Rosenstein, mégis kivételes módon vitte hírét a családnak: a budapesti és magyar gasztrovilágon túl Amerikában is elismerték munkásságát. „Pitém a vásznam” – hirdeti a közösségi médiában, ahol újabb és újabb süteménykreációkat posztol. „Pitére vitte” már Budapest éjszakai látképét, társasjátékokat és a Google logóját is, amivel több tízezer ember elismerését vívta ki. Ha valaki kételkedne benne, művészet-e pitét sütni, csak nézze meg Timi oldalán, mik kerülnek ki a konyhájából.
Tímea tizenéve a belvárosi családi étteremben dolgozik: itt helyezkedett el pultosként a szakközépiskola után, ahol szakács-cukrász-felszolgálói végzettséget szerzett. Későbbi férje, Rosenstein Róbert ekkoriban még szintén „kint dolgozott a pályán”, felszolgáló volt. Ahogyan teltek az évek, kapcsolatuk és munkakörük is megváltozott: ma már négy gyereket nevelnek együtt, ami mellett Robi a konyhán és az étteremvezetésben dolgozik édesapjával, Timi pedig a desszertekért felel.
„Anyukám próbált eltántorítani a szakmától. Könyvkötőként egész életében állt a nyomdában, és mindig mondta nekem: olyan hivatást válasszak, ahol nem kell mindennap állni. De nem tudott eltántorítani, az éttermek világa szerelem, a mai napig élvezem, amit csinálok” – osztja meg Tímea a kultikus étterem egy félreeső szobájában. Nyitáshoz készülnek, nagy a sürgés-forgás, de fesztelen a légkör. Minden mozdulatból profizmus árad. Úgy tűnik, ez nem marketingfogás, hanem valóság: tényleg manírtól mentes őszinteség, kedvesség övezi az ide érkezőt. Nem egy rideg üzleti vállalkozás fizetett emberei, hanem egy család fogadja az embert, és ezt már az ajtóban érezni.