Géza

Az okosságát, műveltségét, költői nagyságát szokták emlegetni. A játékosságát is. Ezekről nem is beszélek. Amiért elvállaltam ennek a rövid és kissé megkésett emlékezésnek a megírását, az összefügg az előbb soroltakkal, ha nem következik is belőlük. Arra a képességre, adottságra gondolok, amit keveseknél látok: ez a másik fejével gondolkodni tudás. Nem is tudás, hanem akarás. Nem a rafinériára gondolok, amivel kitaláljuk a másik gondolatait, kiszámítjuk a cselekedeteit. Nem. Arról beszélek, amikor nem akarjuk kitalálni a másik gondolatait, amikor nem latolgatjuk a lehetséges cselekedeteit, hanem meghallgatjuk, és megpróbáljuk megérteni őt.

Ezt szerettem benne.

Nem azt akarom mondani, hogy csak ezt. Természetesen szerettem, vagy inkább tiszteltem az okosságát, a műveltségét, a költői nagyságát is. De amiért igent mondtam a felkérésre, annak ez az oka.

Itt akár be is fejezhetném, elmondtam, amit akartam.

Szinte látom, ahogy lekicsinylően biggyesztik az ajkukat, mondván: „És ezért érdemes volt tollat ragadni?”

Hogyne, felelem. De mennyire! És csodálkozva visszakérdezek: „Talán nem magától értetődő ez? Magyarázni kell? Hogy milyen ritka, hogy valaki odafigyel a másikra? Milyen ritka, aki nem papol, nem szónokol, nem az egyetlen és megkérdőjelezhetetlen igazságot, a saját vélt igazságát tolja, keni, gyűri a másik pofájába, gyömöszöli a torkára, hanem érdeklődik? Kérdez, firtat, hogy a másik mit, hogyan és miért gondol, és miért gondolja úgy? Fogódzkodjanak meg: esetleg elfogadja a másikéból, amit igaznak vél, és neki magának addig nem jutott eszébe. És nem szégyelli, hogy elfogadja. Azt sem, hogy nem jutott eszébe. Annak örül, hogy megszerezte, hogy immáron a birtokában van. Miért szégyellné, hiszen neki magának annyi mindene van, annyi minden forog állandóan az elméjében, hogy nem kell féltékenyen strázsálnia.”

Egy kolléga, egy amerikai író egyszer azt mondta: „Szerencsések vagyunk, hogy zsidónak születtünk, mert zsidónak lenni komplikált, érdekes, erkölcsileg igényes, nagyon is egyedi élmény, ami kedvünkre való.”