Apák és fiúk – elnökválasztás és online platformok

A mögöttünk hagyott amerikai választási kampány fontos tanulságokkal gazdagította a demokratikus eljárások szemlélőit. Megdöbbentő volt követni, hogy a szólás- és sajtószabadságot tisztelő Egyesült Államokban a fősodorba tartozó média szinte egyöntetűen beállt Joe Biden mögé. Mintha mindenki az elnök bukását kívánta volna, leszámítva azt a nagyjából 71 millió választópolgárt, aki Donald Trumpra szavazott.

A média lehet szabad a hatalmi elnyomástól, de adódik a kérdés: megilleti-e a kiemelt védelem akkor is, ha a közönség sokoldalú tájékoztatását nem látja el? A kampányhajrában tapasztalt egyszólamú tájékoztatásból – az ember kis túlzással a kilencvenes évek Magyar­országának sajtóviszonyai között érezhette magát – az internetes platformok is kivették a részüket. Október közepén jelent meg egy tudósítás a New York Postban a demokrata jelölt fia, Hunter Biden aggályos ukrajnai és kínai, több millió dolláros üzleti ügyeiről, amelyekkel kapcsolatban felmerült a befolyással üzérkedés gyanúja. A vádakat érdemben a mai napig nem cáfolta a Biden-kampány, ahogy az eredeti tudósítást sem. A botrány súlyos károkat okozhatott volna az elnökjelöltnek, feltéve hogy az emberek értesülnek róla. De a befolyásos média a közösségimédia-platformokkal együtt mindent megtett azért, hogy a szőnyeg alá söpörje a sztorit. A Facebook akadályozta az eredeti újságcikk terjedését, a Twitter először a cikk közzétételét is blokkolta, majd egy hétre felfüggesztette a New York Post teljes felhasználói fiókját.