Az Európai Unió jövőjéről zajló vita az együttműködés és az EU-s értékek megerősítése helyett inkább arról szól: vissza tudunk-e táncolni a szakadék széléről, ahová az uniós intézményi túlkapások és a ködbe veszett közös elvek vezettek.
A koronavírus okozta gazdasági válság, a következő hétéves költségvetés és a migrációs nyomás mind háttérbe szorította az Európai Unió jövőjéről szóló vitát, amely évek óta a közösség napirendjén szerepel. Az Egyesült Királyság kilépése, az állandó gazdasági-pénzügyi és politikai természetű konfliktusok, valamint a gyakori legitimációs hiányosságok oda vezettek, hogy minden tagállamban igényként merült fel: ne csak a következő egy-két évre tervezzünk, hanem hosszabb távon vizsgáljuk meg, merre tart a közösség, és ezeket az irányokat milyen elvek mentén szeretnénk meghatározni. Milyen szerepet kapjanak az intézmények, és milyen szerepük legyen a tagállamoknak?
Az EU gyakran jutott ilyen jelentős útelágazáshoz, volt, hogy elbuktak a próbálkozásai, máskor nagy sikerrel lépett tovább, leginkább az uniós szintű együttműködés mélyítésének irányába. Ezek a mérföldkövek, új célok és prioritások azonban ugyanannyira szóltak a nagy nyilvánosságnak, mint amennyire tartalmilag új fejezetet nyitottak meg a közösség életében. Fontos volt ugyanis, hogy az összes uniós állampolgár lássa: az EU erős, a közös projekt sikerre van ítélve. Minden új korszakot kritikák és kételkedések előztek meg, gyakran a tagállami vezetők és az uniós intézmények részéről egyaránt. És ez most sincsen másképp. Az Európa jövőjéről szóló jelenlegi vita mégis eltér az előzőktől. A mostani folyamat során ugyanis, bár már négy éve zajlik, a szereplők még abban sem tudtak megállapodni, hogy melyik politikus vegye a szárnyai alá a megújulási kezdeményezést. És ha már az európai sajtó is arról cikkez, hogy miként próbálják kiütni a nyeregből egymást a posztért versengő jelöltek, akkor egyértelmű: hosszú folyamat előtt állunk, s nem tudjuk, lesz-e valaha érdemi eredménye. Ez a mostani vita ugyanis nem arról szól, hogy kap-e további egy-két hatáskört az Európai Bizottság, vagy hogy milyen szakpolitikai területeken döntünk a szorosabb és koordináltabb együttműködésről. A kérdés, hogy megtaláljuk-e azt az egyensúlyt az alapértékek és -elvek terén, amely megakadályozza, hogy az EU jelen formájában felbomoljon az elkövetkező években-évtizedekben. Bár elsőre nem nyilvánvaló, ebben a vitában kulcsszerepe van a jogállamiságnak. Ám nem a nyugati tagállamok és média vagy az Európai Bizottság szemszögéből nézve, ahonnan nézve a hanyatló „Kelet-Európa” az EU alapértékeit bontja le. A kérdés, hogy milyen jövőképet fest, ha minden úgy folytatódik, ahogyan az utóbbi néhány évben zajlott.
Kedden Luxemburgban az Európai Unió Bírósága előtt megkezdődött a gyermekvédelmi törvény tárgyalása. Az ügyről Rodrigo Ballestert, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének a vezetőjét kérdeztük.
Elemzést adott ki az Alapjogokért Központ.
A politikus szerint az EU és Magyarország érdekeivel is ellentétes lenne egy gazdasági hidegháború.
Magyarország még október 22-én kérte az Európai Parlamentet, hogy vonja vissza az olasz képviselő mentelmi jogát.
Már azt is tudjuk, mikorra várható az ítélet.
Az EU Observer oldalán megjelent véleménycikk azt állítja, hogy a gyerekvédelmi törvény „erőszakos homofób hullámot” indított el a kontinensen.
Hatvanpuszta és Felcsút pedig egy-egy kiemelt egyéni szavazókörzet legyen, mert a tekintély adja a nemzet tartását a békerezsiharcban.
Nukleáris elrettentés, flották és bombázók – ez az a hely, ahol a Nyugat igazán tarthat Oroszországtól, mutatjuk, miért!
