Színésznő lett, különben nem kap paprikás csirkét

Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.

„Bánatosak vigasztalója, búnak elfelejtetője, fáradtak pihentetője, kimerültek fölvidítója, finom ízlésűek gyönyörködtetője, naivak öröme (…), tudósok bámulata, fiatalok bálványa, regek méla, lemondó szerelme, szent láng, melyen meg­gyújtjuk lelkesedésünket, szent kút, melyből életkedvet merítünk, férfiaknak asszonyoknak büszkesége, pályatársainak példaképe, a színpadnak ékessége, a városnak szemefénye, a nemzetnek csalogánya: ez Blaha Lujza” – olvasható a színészlegenda Életem naplója című emlékiratának előszavában.

A kortársi feljegyzésekben szinte csak szuperlatívuszokban olvashatunk Blaha Lujzáról: sikereit közel s távol minden laikus és hozzáértő elismerte. Naplójából – amely zűrös magánéletébe ugyan kevés bepillantást enged – megérthetjük, mi minden játszott közre abban, hogy a szeptember 8-án 170 éve vándorszínészek lányaként született Reindl Ludovikából a csúcsok csúcsán tündöklő Blaha Lujza lett.

Lujza négyévesen már statisztált, hatévesen szerepet játszott, nyolcéves korában osztatlan sikert aratott a közönség és a kollégák körében.

„Szilágyi bácsi mindig mondogatja, »ez a kis lány 12 éves korában többet tud, mint más amikor már hatvan esztendős« Vájjon hatvan esztendős koromban tudok-e majd ennyit? … De hát most mennyit: tudok? … Annyit tudok, hogy ha belesülök, nem kapok vacsorát. Ezt apa mindennap tíznek is elmondja. Ettől félek legjobban és a borzasztó félelem mián nincs lámpalázam. Egyszer volt az is, Győrött, de akkor még csak nyolc éves voltam, nem ilyen nagy leány. Itt is csak azért volt lámpalázam, mert nagyon szerettem a paprikás csirkét és mindig arra gondoltam, hogy nem kapok belőle, ha belesülök” – írja naplójában. A szövegben szereplő apa valójában Blaha nevelőapja, Kölesi Antal, ugyanis vér szerinti apja a kislány hatéves korában a színpadon összeesett és meghalt. Anyja egy évvel később megházasodott. A család nehéz anyagi körülmények között élt, ezért is szorultak rá, hogy Lujza minél többször szerepeljen. Feljegyzései szerint a színház elvette gyerekkorát, amely hivatalosan tizenhat évesen kötött házasságával ért véget.

Első férje a jóval idősebb Blaha János, vagyis „Blaha bácsi” volt, akinek nevét élete végéig viselte, holott később még két férfival megesküdött, valamint két gyereket szült – hogy kitől, máig nem bizonyos. Blaha bácsihoz való viszonya jobban hasonlított egy apa-lánya kapcsolatra, mint a hitvesi szerelemre, ráadásul a katonazenekari karmesterrel közös nyelve eleinte csak a művészet volt: a férfi magyarul, a nő németül nem beszélt kapcsolatuk hajnalán.