Így indult a tanév Kárpátalján

Dankai Péter interjúja a Mandiner hetilapban.

A napokban négy kárpátaljai magyar tannyelvű közoktatási intézményt, a fertősalmási, az aklihegyi, a halábori és a Beregszászi 6. Számú Horváth Anna Általános Iskolát kerestük fel. Arról érdeklődtünk, hogyan indult a tanév a járványhelyzet árnyékában, illetve mi a véleményük, mi várható a közeljövőben.

„Néha az az érzésem, hogy azok az emberek, akik a döntéseket, illetve szabályokat meghozták, soha nem jártak iskolába – mondja Nagy Ágnes, a fertősalmási intézmény igazgatónője. – A miénk nem egy nagy intézmény, 102 gyerek nem túl sok, azonban így is helyhiánnyal küszködünk. A belső illemhelyet is csak idén nyáron sikerült kialakíttatnunk, de azt is úgy, hogy az intézmény könyvtárának leválasztották a felét és elfalazták. Kérdezem én: hogyan lehet betartani a másfél méter távolságot? Abszurd az egész.” Az ukrán állam – a Nagyszőlősi Járási Tanács kiszolgálószerve – az iskolának az előírások betartására csupán két darab egyliteres kézfertőtlenítőt, egy doboz Desactin klórt, illetve egy darab infravörös hőmérőt biztosított. A kézfertőtlenítőről nem tudják, hogy mennyi ideig lesz elég, ezért arra kérték a szülőket, hogy minden reggel tegyenek a gyerekek táskájába egy kis fertőtlenítőt. Mivel az intézménynek nincs egészségügyi dolgozója, sem pszichológusa, ezért a takarítónő áll az ajtóban reggel, hogy minden gyereknek, tanárnak és munkásnak fertőtlenítse a kezét. Az első óra előtt pedig az igazgatóhelyettes mér lázat az iskola dolgozói között – árulja el az iskolavezető.