Egy költözködés esztétikája 

2020. szeptember 24. 02:13

2020. szeptember 24. 02:13
Hegyi Zoltán

Lajos bácsi költözködik. Nem éppen jószántából, de így alakult történelmileg, jutott eszébe egy önmaga számára váratlan fordulattal Grósz Károly, az egykori komancs főnök. Az okokat és a történetben szereplő, elképesztő figurákat a bankároktól és brókerektől a lakáshiéna Elvis-imitátorig egyszer majd megírja – Lajos bácsi, ahogyan azt egyik méltatója oly szépen megfogalmazta, szépirodalmi igényességű publicisztikákkal és tárcákkal vétette észre magát különféle újságokban, valamint áldokumentarista regényeket is írt néha csak úgy magának –, de addig is szusszant egyet, miután a barátaival elhelyezett egy tálalószekrényt a platón. Akárhányszor megjelent egy számára kedves tárgy azon a platón, filozofikus hangulata támadt. Szóviccnek elmegy, gondolta, miközben átvágott a kerten a ház felé egy újabb könyves dobozért. Két dal egymást váltó mantrázásával stenkelte magát, mert a Bukowski – Auster – Kerouac – Borges feliratú ideiglenes tárolóegység súlyosnak ígérkezett. „Költözik, a régi barát most elköltözik… autóra hordják mindenét”, ez volt az egyik a Cseh–Bereményi-archívumból, ami jelentős helyet foglalt el a memóriájában, majd rázendített a Move Overre Janis Joplintól. Ettől azért jobban felpörögtek az események. Kellett is, hogy így legyen, huszonhét év hordalékai, negyven év könyvei és a gyűjtögető életmód következményei vártak rá és kisszámú, de annál elszántabb önkéntes segítőjére. 

Az albumok következtek, és ez egyszerre több csapdát is tartogatott. Mert ugyan a Dunántúl legaranyosabb boltosai hetek óta gyűjtögették neki a lapokra hajtogatott dobozokat, ezek közül gondosan ki kellett válogatni a megfelelő méretűeket és teherbírásúakat, majd újra doboz formájúra kellett őket alakítani – itt többnyire halhatatlan druszája, jó Lajosunk jutott eszébe, no meg persze az Őrnagy –, és vérző szívvel, kellő önmegtartóztatással leállni a telepakolásuk felénél, ami ugyan súlyos dobozpazarlás, de arra is gondolni kell, hogy a rakománnyal még sétálni is kell egy kiadósat, mondhatni jólesőt, és hát ugye arra is, hogy egy doboz olyan, mint az emberi szervezet, nem lehet büntetlenül kizsákmányolni. És akkor még ott a kísértés, a belelapozgatás elviselhetetlen kényszere, ami viszont viszi az értékes időt, mint róka a tyúkot. Lajos bácsi természetesen belelépett mindegyik csapdába. 

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!