Új lendületet kívánt adni a helyben járó gazdaságnak, bátrabbra hangolta a külpolitikát, kevésbé önkritikus nemzeti múltértelmezést akart megvalósítani – mi lett végül a távozó japán kormányfő életműve?
Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban.
Augusztus 28-án egészségi okokra hivatkozva lemondott posztjáról Abe Sinzó, Japán leghosszabb ideig regnáló miniszterelnöke. Az eset nem példa nélküli: a hivatalába 2012-ben visszatérő kormányfő már 2007-es első lemondásakor is egészségi állapotának romlásával indokolta távozását. Miként akkor, idén is felsejlenek egyéb okok a hirtelen lemondás mögött.
„Nem tudtam lerázni magamról a szorongató érzést, hogy kicsivel többet kellene tennem” – fogalmazott Abe augusztus 28-ai sajtótájékoztatóján. A mondat találó volt: egyszerre utalt Abe romló fizikai képességeire és arra, hogy a hozzá legközelebb álló politikai célokat nyolc év alatt nem tudta megvalósítani. A kamaszkora óta fekélyes végbélgyulladással küzdő kormányfőt augusztus 17-én több mint hét órán keresztül kezelték a Keió Egyetem tokiói kórházában, munkaképességéről ezután kezdődtek el a spekulációk.
Abe, aki augusztusban vette át a leghosszabb egybefüggő hivatali időért járó képzeletbeli vándorkupát rokonától, az 1964 és 1972 között kormányzó Szató Eiszakutól, „Koizumi óta a legmeghatározóbb, legkarakteresebb miniszterelnök” – mondja lapunknak Vasa László, a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója. A politikus óriási tervekkel kövezte ki visszatérésének rögös útját: stratégiai gyémánt címszó alatt haditengerészeti szövetséget tervezett Ausztráliával, Indiával és Hawaii állammal; szorosabbra akarta fűzni a japán–indiai és a japán–amerikai kapcsolatokat; az Abenomics néven ismertté vált gazdasági modell keretében monetáris lazítással, fiskális ösztönzéssel és strukturális reformokkal szerette volna kihúzni a csávából az ország valaha legendás gazdaságát; és hadat üzent az alkotmány Japánt örök fegyvertelenségre ítélő kilences cikkelyének is.
„Abe a protekcionista Japánt a szabadkereskedelem élharcosává tette”
A szakértő szerint a kormányfő nyolcéves ténykedésének legnagyobb eredményei nem is e tervekhez kapcsolódnak, hanem a kereskedelemhez: Vasa szerint Abe volt az, aki „a protekcionista Japánt a szabadkereskedelem élharcosává tette”. Tavaly monumentális kereskedelmi megállapodást tárgyalt le az Európai Unióval, és óriási szerepe volt abban, hogy a Transz-csendes-óceáni partnerség (TPP) nevű, Észak-Amerika és a csendes-óceáni térség között létrehozandó szabadkereskedelmi egyezmény nem futott zátonyra Donald Trump amerikai elnök 2017. januári kiszállása után. A miniszterelnök sikereket ért el az indiai és az amerikai kapcsolatok szorosabbra fűzésében is, azonban a hazai gazdaság felvirágoztatásában nyújtott teljesítménye már felemás megítélés alá esik. „Abe alatt volt a japán gazdaság leghosszabb növekedési ciklusa a kilencvenes évek buborékja után” – mutat rá Vasa László; ugyanakkor ezzel párhuzamosan példátlan mértékben megugrott az államadósság is.
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
„Ez elfogadhatatlan” – mondta az amerikai külügyminiszter-helyettes.
Túl messzire merészkedtek Ukrajna érdekében.
Teljes kudarcot vallott az ukrán elnök.
Ezek voltak a Mandiner legolvasottabb hírei április 7-én.
Több nemzetközi orgánum is kiemelte, hogy Donald Trump élő telefonhívásban biztosította támogatásáról a magyar kormányfőt.
Trump kemény ultimátumot adott Iránnak, Brüsszel „háborús bűnökről” panaszkodik.
Kiss Zsot azt állítja, a Tisza Párt több kihívóját is lefizette Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsodban-Abaúj-Zemplén vármegyében.
