Aki a jégkorszak rejtélyeinek nyomába eredt

Szoucsek Ádám írása a Mandiner hetilapban.

Amellett, hogy halljuk a híradóból, olvassuk az újságban, közvetett vagy közvetlen módon mindannyiunk életére hatást gyakorol az éghajlatváltozás. Azt azonban már kevesen tudnák megmondani, hogy a hátterében pontosan mi húzódik. Régóta számos kérdés foglalkoztatja a tudományt ezzel kapcsolatban, mind több kutató igyekezett helytálló válaszokat találni, megoldási javaslatait papírra vetni. Száz éve jelent meg az a mű, amely matematikai alapokra helyezte az éghajlatváltozást. Szerzője Milutin Milanković szerb éghajlatkutató volt, akinek eredményeit később az idén százötven éve született és kerek fél évszázada elhunyt magyar polihisztor, Bacsák György fejlesztette tovább.

Bacsák György szíve már középiskolai évei alatt is a természettudományok felé húzott, különösen a mennyiségtant és a fizikát kedvelte. A családi hagyományokat követve azonban először jogi pályára lépett, és több évig ügyvédként dolgozott. Érdeklődése a matematika, a geológia és a csillagászat iránt töretlen maradt, leginkább a negyedidőszak jégkorszaka foglalkoztatta. Világhírnevet Milanković elméletének továbbfejlesztésével, éghajlati kalendáriumának megalkotásával szerzett, melyben összegyűjtötte a jégkorszak során jelentkező, különféle eredetű változásokat, kilengéseket. Ebből tudjuk egyebek között azt, hogy jelenleg két jégkorszak közötti, úgynevezett interglaciális időszakot élünk, amely nagyjából tízezer éve tart, és még további hetvenezer évig elhúzódhat.

„A többek között a jégkorszakok titkait feltáró kutatások körülményei nem mindennapiak, az eredmények pedig bolygónk természeti környezetét meghatározó jelentőségűek” – szögezi le Szarka László Csaba geofizikus mérnök, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Milanković a csillagászati okokra visszavezethető éghajlatváltozás felfedezőjeként vált világszerte ismertté, ez azonban nem fedi teljesen a valóságot, hiszen az ezt előidéző erőhatásokat addigra már sokak kutatómunkájának köszönhetően elég egyértelműen bizonyították. Ám a témáról Milanković írt először kellő matematikai részletességű, átfogó művet, felismerve, hogy az északi és a déli félgömb szélességi öveinek téli és nyári besugárzásában keletkező változások döntő jelentőséggel bírnak az éghajlatváltozás folyamatában.