Pressman már az amerikaiaknak is irtó ciki volt: a lehetséges utódja mindent helyreállítana
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
A lényeget néha éppen akkor látjuk, ha van néhány lépés távolság, rálátásunk a dolgokra – vallja Laposa Zsófia, a neves badacsonyi családi vállalkozás szőlész-borásza.
Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.
„Lehet, hogy a messziről jött ember tud csak igazán lokálpatriótává válni?” – teszi fel a kérdést Laposa Zsófia szőlész-borász, az országszerte elismert Laposa borok készítője. Sorsa látszólag jóval születése előtt, még a hetvenes években megpecsételődött, amikor szülei, a budapesti „kádár” Laposa József és a „szőlész” Barabás Nóra egy balatoni vonaton találkoztak, szerelembe estek. Zsófi már a nászajándékba kapott présházukban nőtt fel, legalábbis félig: a budapesti család minden nyarat és az évközbeni hétvégék jó részét itt töltötte, kétlaki életet teremtve ezzel a három gyereknek.
„Amikor hét éve végleg ideköltöztem, a budapesti ismerősök furcsállták, nekik én odavalósi voltam; de az itteniek jól ismertek, sok időt voltam itt előtte is. Amikor azt mondom, messziről jött lokálpatrióták lettünk, szeretnék rávilágítani, hogy a lényeget néha éppen akkor látjuk, ha van néhány lépés távolság, rálátásunk a dolgokra.”
Laposa Zsófia útja Budapest és Badacsony között több kitérőt is tartalmazott: összesen öt évet töltött külföldön Franciaország, Spanyolország és Kalifornia borvidékein tanulva, tapasztalatot gyűjtve. „Senki nem tartott pisztolyt a fejemhez, hogy ezzel foglalkozzak, és nagy elhatározásra sem emlékszem, amikor a borászkodás mellett döntöttem. Harmadik gyerek vagyok: mire döntenem kellett, a bátyám már átvette a stafétát a szülőktől, viszont én is ebben nőttem fel, ez foglalkoztatott a leginkább” – meséli Zsófi a pályaválasztásáról. Szüleik után végül mindhárman a családi vállalkozásnál helyezkedtek el különböző területeken. „Engem mindig is a növények, a természet érdekelt, egyértelmű volt, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Biológia szakos gimnáziumba jártam, majd borásznak tanultam itthon, aztán külföldön is. A mi szakmánkban fontos az elméleti tudás, érteni kell a mérnöki részt, de a tapasztalat is elengedhetetlen.
Ahhoz, hogy mindkettő területen kellő tudásra tegyek szert, úgy éreztem, a külföldi technikákat is ismernem kell.”