A lényeget néha éppen akkor látjuk, ha van néhány lépés távolság, rálátásunk a dolgokra – vallja Laposa Zsófia, a neves badacsonyi családi vállalkozás szőlész-borásza.
Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.
„Lehet, hogy a messziről jött ember tud csak igazán lokálpatriótává válni?” – teszi fel a kérdést Laposa Zsófia szőlész-borász, az országszerte elismert Laposa borok készítője. Sorsa látszólag jóval születése előtt, még a hetvenes években megpecsételődött, amikor szülei, a budapesti „kádár” Laposa József és a „szőlész” Barabás Nóra egy balatoni vonaton találkoztak, szerelembe estek. Zsófi már a nászajándékba kapott présházukban nőtt fel, legalábbis félig: a budapesti család minden nyarat és az évközbeni hétvégék jó részét itt töltötte, kétlaki életet teremtve ezzel a három gyereknek.
„Amikor hét éve végleg ideköltöztem, a budapesti ismerősök furcsállták, nekik én odavalósi voltam; de az itteniek jól ismertek, sok időt voltam itt előtte is. Amikor azt mondom, messziről jött lokálpatrióták lettünk, szeretnék rávilágítani, hogy a lényeget néha éppen akkor látjuk, ha van néhány lépés távolság, rálátásunk a dolgokra.”
Laposa Zsófia útja Budapest és Badacsony között több kitérőt is tartalmazott: összesen öt évet töltött külföldön Franciaország, Spanyolország és Kalifornia borvidékein tanulva, tapasztalatot gyűjtve. „Senki nem tartott pisztolyt a fejemhez, hogy ezzel foglalkozzak, és nagy elhatározásra sem emlékszem, amikor a borászkodás mellett döntöttem. Harmadik gyerek vagyok: mire döntenem kellett, a bátyám már átvette a stafétát a szülőktől, viszont én is ebben nőttem fel, ez foglalkoztatott a leginkább” – meséli Zsófi a pályaválasztásáról. Szüleik után végül mindhárman a családi vállalkozásnál helyezkedtek el különböző területeken. „Engem mindig is a növények, a természet érdekelt, egyértelmű volt, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Biológia szakos gimnáziumba jártam, majd borásznak tanultam itthon, aztán külföldön is. A mi szakmánkban fontos az elméleti tudás, érteni kell a mérnöki részt, de a tapasztalat is elengedhetetlen.
Ahhoz, hogy mindkettő területen kellő tudásra tegyek szert, úgy éreztem, a külföldi technikákat is ismernem kell.”
Az Udvari Kamaraszínház igazgatója szerint ma ugyanolyan félelmetes dolgok történnek, mint 1919-ben, csak akkor a kommunizmus, most a globalizmus és a félreértelmezett liberalizmus terjed vírusszerűen. Ezért nem lehet elégszer elmondani: ha a múltunkat nem ismerjük, a jelenben is bárki birka módjára vezethet minket.
A miniszterelnök arról beszélt: készülnünk kell arra, hogy rengeteg olyan újítás, felfedezés, találmány, kísérlet várható a jövőben, ami megpróbál az ember számára élhető közeget teremteni élhetetlen területeken.
Nyíltan ukránpárti tiszás jelöltet támogat Hódmezővásárhely polgármestere.
Stefano Sutti szerint az Európai Bizottság a jog kreatív értelmezésével egyre több mindenre terjeszti ki a hatáskörét, a szubszidiaritás és a tagállamok rovására.
Eli Sharabi megdöbbentő őszinteséggel beszélt a Mandiner újságírójának, arról a 16 hónapról, amely során szó szerint a földi poklot élte át.
A Tisza elnöke inkább tekinthető egy kontrollfüggő mikromenedzsernek, aki nem látja a fától az erdőt.
Nem tetszett neki a kérdés.
Furcsa dicséret érkezett a baloldali laptól: kénytelenek voltak leírni, hogy a „Harc Európa lelkéért” konferencia mindent visz a jobboldali körökben. A sikernek azonban ára van: az antifa fenyegetések és a városvezetés gáncsoskodása miatt a szervezők kénytelenek titkolni a helyszínt.
