Rálépett Bukarest a külhoni magyar értelmiség és munkásosztály torkára – Erdélyi '56
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Józsa Judit kerámiaművész munkáiban egyazon értékvállalás jelenik meg: megmutatni örökségünket, erényeinket, hogy megtalálhassuk helyünket a világban.
„Csodálatos hadvezérekkel, nagy magyar férfiakkal rengetegen foglalkoznak, de a biztos hátteret, azt a sok asszonyt is meg kell mutatnunk – szögezi le Józsa Judit kerámiaszobrász, művészettörténész, a Magyar nagyasszonyok kerámiasorozat megálmodója. – Annyi nő van, akiről szinte nem is hallunk, pedig fontos alakítói voltak a magyarok sorsának! Elképesztő tanulság van az ő történeteikben, amelyeket alig ismerünk, így saját gyökereinket, mélységeinket sem ismerjük igazán.” A művész három kiállítást szentelt a nagyasszonyoknak, annak a hatvan nőnek, akit az évek során megformált a sorozatban. Bemutatta többek között Emesét, Zrínyi Ilonát, Leövey Klárát, az első magyar orvosnőt, Hugonnai Vilmát és az ötvenhatos Tóth Ilonát is. Témaválasztása nem véletlen, indíttatása, ahogyan az lenni szokott, a gyermekkorára nyúlik vissza. „Erdélyben nőttem fel, ahol az iskolában nem taníthattak a magyarok igazi történelméről. Otthon édesapám pótolta ezt, mesélt, és a kezembe adott olyan könyveket, amelyekből felfedezhettem a múltunkat” – magyarázza Judit, neves korondi keramikus népművészek gyermeke.
„Elképesztő tanulság van a magyar nagyasszonyok történeteiben”