Klinikai szakpszichológus, a Semmelweis Egyetem professzora és háromgyermekes anya: Perczel-Forintos Dórával beszélgettünk társadalmunk testi-lelki gondjairól.
Gacsályi Sára interjúja a Mandiner hetilapban.
„Szeretek pszichológus, pszichoterapeuta lenni, mert azt érzem, lehet hatni, tenni az emberekért, hozzájárulni ahhoz, hogy hitelesebb életet éljenek. Anya is szeretek lenni. Nőnek lenni jó dolog, mert az ember eleve két lábon áll: egymás mellett van a család és a szakma. Jó, hogy a kettő ki tudja egészíteni egymást, ugyanakkor állandó szerepkonfliktust is jelent, amely az én életemet is végigkísérte – vallja a Semmelweis Egyetem klinikai pszichológiai tanszékének vezetője, a kognitív pszichoterápia és a tudatos jelenlétre (mindfulness) alapuló kognitív terápia meghonosítója. – Mindig is szerettem dolgozni, élveztem is, emellett viszont folyamatosan szem előtt kellett tartani a gyerekek szempontjait, azt, hogy nekik mi a jó. Egy nő számára ez akkor kivitelezhető, ha működik a házassága, méghozzá 21. századi kapcsolatként, tehát a hagyományos férfi-női szereposztás helyett közös felelősségvállalás van. Nálunk ez meg tudott valósulni.”
A szakma magyarországi úttörője több mint harminc éve dolgozik pszichológusként a klinikumban, mára a hivatás mindhárom fő területén megalapozta jelenlétét. Vallja, hogy a kutatás, a betegellátás és az oktatás erősíti, inspirálja egymást.
Perczel-Forintos Dóra szerint az utóbbi évtizedek nagy változást hoztak a szakma életében itthon is: mára a pszichoanalitikus irányzat mellett új módszerek is széles körben virágozni kezdtek, ami üdvös, ugyanis „van igazság a sztereotípiában, hogy a magyarság sem testileg, sem lelkileg nincs túl jól”. Gyakori az elhízás, a szív- és érrendszeri betegségek, a daganatos betegségek és a depresszió – egyebek mellett –, és bár ezek világszinten vezető betegségek, hazánk az arányokat tekintve nem dicsekedhet. A professzor úgy véli, ennek hátterében többek között negatív szemléletmódunk állhat, s ez a nyelvhasználatban is tükröződik: „A magyar nyelvben negatív nyelvi kód van, ami végigkíséri mindennapjainkat. Számos pozitív állítást negatívan, tagadva fogalmazunk meg.” A legjobb példa erre talán Fodor Ákos megfogalmazása: „3 negatív szó: nincs semmi baj”.
Korunkban a férfiaknak is van dolguk önmagukkal, és van dolguk egymással: az XCC egy nekik szóló nemzetközi program, huszonhat országban van jelen, hazánkban 2019 óta működik. A szervezők az erőpróba titokzatosságához hűen inkognitóban, csapatban válaszoltak a kérdéseinkre.
Forgács István romaügyi szakértő a többi jogi aktivistát sem kímélte Facebook-bejegyzésében.
Az Udvari Kamaraszínház igazgatója szerint ma ugyanolyan félelmetes dolgok történnek, mint 1919-ben, csak akkor a kommunizmus, most a globalizmus és a félreértelmezett liberalizmus terjed vírusszerűen. Ezért nem lehet elégszer elmondani: ha a múltunkat nem ismerjük, a jelenben is bárki birka módjára vezethet minket.
A miniszterelnök arról beszélt: készülnünk kell arra, hogy rengeteg olyan újítás, felfedezés, találmány, kísérlet várható a jövőben, ami megpróbál az ember számára élhető közeget teremteni élhetetlen területeken.
Nyíltan ukránpárti tiszás jelöltet támogat Hódmezővásárhely polgármestere.
Stefano Sutti szerint az Európai Bizottság a jog kreatív értelmezésével egyre több mindenre terjeszti ki a hatáskörét, a szubszidiaritás és a tagállamok rovására.
Nem tetszett neki a kérdés.
Furcsa dicséret érkezett a baloldali laptól: kénytelenek voltak leírni, hogy a „Harc Európa lelkéért” konferencia mindent visz a jobboldali körökben. A sikernek azonban ára van: az antifa fenyegetések és a városvezetés gáncsoskodása miatt a szervezők kénytelenek titkolni a helyszínt.
