Rálépett Bukarest a külhoni magyar értelmiség és munkásosztály torkára – Erdélyi '56
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Érdekes dolog a hívószavak és nyelvi újítások kultúrákon, korokon és politikai oldalakon átívelő vándorlása.
A napjaink Amerikájában zajló zavargások emlékeztetik a történészt, hogy a történelem – különösen a politikai eszmetörténet – összetett dolog, és néha meglepő átfedéseket mutat. Korábban az amerikai fekete nacionalista Iszlám Nemzete például antiliberális alapon kereste az Amerikai Náci Párt (ANP) szövetségét. A kép, amelyen George Lincoln Rockwell pártvezér horogkeresztes egyenruhájában a fekete muszlim tömeg közepén ül 1961. június 25-én, a korabeli elitellenes politikai formációk izgalmas metszéspontját mutatja. Ám még érdekesebb összevetni a Black Lives Matter (BLM), valamint a húszas évek magyar és német szélsőjobboldalának nézeteit.
Rögtön feltűnő, hogy a BLM eszmeiségét is woke – azaz felébredt – kultúrának nevezik, ami a fekete nacionalizmus és az antikapitalizmus, Nyugat-ellenesség, illetve antiszemitizmus-anticionizmus sajátos ötvözete. A hazai szélsőjobboldal történetesen azonos szóval ébredőnek nevezte magát a húszas években. A woke irányzat fő kritikája a fehérekkel – köztük a fehér zsidókkal – szemben a privilégium, a kulturális kisajátítás és a szociális igazság elmaradása, amit pozitív diszkriminációval akarnak orvosolni. Talán nem meglepő, hogy mindegyik gondolat jelen volt a korai német és magyar szélsőjobboldalnál.
„A társadalmi igazság az öndeklarált ellenforradalom hívószava is volt”