Látva a kényszerített identitásválságot, az elmúlt években gyakran eszembe jutott a Nyugatrómai Birodalom összeomlása. Akkoriban ugyancsak ragály tizedelte az őslakosokat, ám ahogy Samuel Gregg, az amerikai
Acton Intézet igazgatója a For God and Profit (istenért és profitért) című könyvében írja, két további ok vezetett a császárság bukásához. Az egykor dicső birodalmat egyrészt a kulturális és erkölcsi dekadenciából sarjadó széles körű züllés, az intellektus önelégültsége és érzéketlensége taszította a pusztulás útjára. A másik ok, hogy az ügyefogyott vezetés nem foglalkozott a hadsereggel és a külső határok védelmével. Ilyen körülmények között a barbár hordák játszi könnyedséggel foglaltak el területeket, főleg, ha az áruló politikai demagógok – a saját ártalmas hedonizmusuk fenntartásáért – hajlandók voltak a kompromisszumra.
Nem nehéz történelmi párhuzamokat vonni a hanyatló birodalom és a modern Európa helyzete között, és nincs szükség Stephen Hawking lángelméjére ahhoz, hogy azonos viselkedésformákat fedezzünk fel a római népvezérek és a brüsszeli bürokraták között. Mindkettő belülről bomlasztja az európai civilizációt, annyi különbséggel, hogy a mait kulturális marxizmusként azonosíthatjuk. Militáns feminista egyletek, LMBTQ-aktivisták, antimilitarista álpróféták, ökoterroristák, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom korrupt és gerinctelen képviselői, valamint az élettagadó, a halál ideológiájának boszorkánydoktorai segítségével igyekeznek egy nemzeti és népi kultúrától mentes globális társadalmat kiépíteni az európai kultúra romjain.
A szélhámos elit destruktivitása szétmarja Európa vázrendszerét, és az európaiak legyengítésére játszik. Az individuális országok célkeresztben állnak: Magyarország és Lengyelország két tüske a világhatalomra aspiráló globalisták szemében. Ez Szlovéniáról is elmondható: miután hatalomra került a Janez Janša vezette jobbközép kormányzat, kegyvesztett lett számos olyan nemzetközi szervezetnél, amelyet Soros György, a „földi gonosz” megtestesítője vezet. Ezt a hajtóvadászatot némiképp lassította (de meg nem állította) a világjárvány. Ráadásul pont a célba vett országok kezelték a legsikeresebben az egészségügyi katasztrófát, így kormányuk megítélése javul, a kormányerők társadalmi támogatottsága erősödik.