Jeremiás mai siralmai

Jaj, de magára maradt az egykor oly népes város! Lakói elbújtak, utcái üresek, alig jár lélek rajtuk, csak a bátrak merészkednek kapujukon túl! Sóhajtozik és bezártságában vezekel. A városkapukat bezárták, s a véneinkre leselkedik a legnagyobb veszély. Falat emeltek köré, nem juthat ki senki, súlyos bilincsbe verték lakóit. Nem gondolt a jövőre, élt önfeledten, utazott, evett, ivott, menyegzőkre járt, folyt a bor, s egyre kevesebbet tekintett az égre! Majd jött a láthatatlan csapás, az új pestis, mely lecsendesítette, elzavarta lakóit a terekről, megrémítette, talán most észhez tér! Szemem szüntelen könnyezik, fáj a lelkem, ha látom városom lakóinak sorsát! Könyörülj rajtunk, Uram!

Valahogy így kiáltana az égre ma Jeremiás próféta, aki Jezsurálem Krisztus előtt 587-es ostromát követően emlékezett a városra siralmaiban, Istenhez fordulva panaszaival. Jeremiás siralmait a nagyhéten felolvassák a templomokban, hiszen Jeruzsálem szenvedése Krisztus szenvedésének előképe.

Metropoliszainkban nem nagyon áll meg az élet – talán csak karácsonykor; húsvétkor biztos nem. Most a járvány ránk kényszeríti a böjti csendet és visszavonulást. Habár nem ért minket háborús csapás, mint Jeruzsálemet, és a korábbi pestis- és kolerajárványokhoz sem hasonlítható, ami most történik, azért mégis: meg vagyunk ijedve.

Nem tudom, mi lesz a járvány lecsendesülése után. A gazdaság idővel bizonyosan talpra áll. A globalizációnak talán vége kicsit, enyhül, nagyobb hangsúlyt helyezünk az önellátásra, és a korlátlan utazás sem lesz annyira vonzó eszme. Talán majd jobban bízunk az egzotikus helyett a hazaiban, sőt a helyiben, amelyet ismerünk. De hogy fundamentálisan változtatnánk fogyasztói életmódunkon, azt kétlem.

Az viszont biztos: le kell számolni azzal a liberális eszménnyel, hogy a világ teljesen kiszámítható, és hogy mindenen úrrá tudunk lenni. Hogy az örök növekedés, örök prosperitás korába léptünk, ahol soha többé nem lesznek háborúk, éhínség, természeti csapások, s ha mégis vannak, akkor a kormány, az EU és az ENSZ megvéd majd minket. Egyes körökben él az a mítosz, hogy gondos számítással mindent előre lehet jelezni, egy denevérevéssel induló, kommunisták által eltitkolt járványt is, és a kormánynak kutya kötelessége tudni a veszélyről, majd pedig elintézni, hogy a járványnak egy halottja se legyen, és senki se érezze meg.