Európa és a szabad világ esélye a koronavírus után

„Nem csak a centralizált ellenőrzéstől és technológiáktól fogunk nyitni a decentralizált technológiák és a megosztott platformok felé, ennél jóval jelentősebb lesz az a paradigmaváltás, a megjelenő hibrid rendszerek egyszerre rendelkeznek a centralizáció és a decentralizáció előnyeivel” – fogalmazott Ryan Peterson, Aruba jegybankára 2017-ben. Nagyívű gondolatok egy kis sziget bankárától – és ezzel a témával van miért bővebben is foglalkoznunk.

Embert próbáló idők járnak, és most nem csak a #maradjotthonból következő nehézségekre gondolok. A nyugati mintájú liberális globalizáció és az általa birtokolt tudás végre élesben vizsgázik egy számára ismeretlen tételből.

Vége annak a világnak, amikor a gazdasági hatékonyság vagy a politikai légvárak – például az európai egyesült államok – a világrendet alakító kizárólagos tényezők lehetnek. Európa letolt nadrággal áll a csalánosban: egészségügyi eszközök és berendezések keletről, a járványgócpontok izolációját és hálózattudományi modellek bevetését lehetővé tevő adatok észak-amerikai magáncégektől kellene hogy érkezzenek. Ebből következik, hogy a megszokott életvitelünk szempontjából újfajta normalitásra kell berendezkedni.

Mit várhatunk ettől mi? Yuval Noah Harari hangján maga a haladó-liberális konszenzus szól hozzánk. Kevesen tudják olyan szépen – és talán éppen ezért filozófiailag oly sekélyesen – elmesélni a materialista szabad világ értelmetlenségét, mint ő. Harari amellett érvel, hogy a járványra adott válaszok a diktatúrák és a nacionalizmus felé taszítják a szabad világot, pedig ezeknél jobb a tudományba vetett hit és ez erre alapuló nemzetközi együttműködés. Ez arra a gondolatmenetre épül, miszerint a politikai rendszerek közötti vita tulajdonképpen a centralizált és a decentralizált adatfeldolgozási modellek közötti vita. Szerinte a technológia centralizál, és az ellenőrzést, azaz a diktatúrákat favorizálja, következésképpen káros jelenség.