Egyetemes fájdalom és éteri derű

Kátai Tamás 1998 óta jelen van a magyar zenei életben. Az elmúlt években leginkább egyedül alkot, és egy-egy motívum erejéig a barátait hívja meg az albumaira, akik – a felvételeket sokszor teljesen más helyen rögzítve – egyebek között citerával, szaxofonnal, gitárral szerepelnek a lemezeken. Legstabilabban a „tiszta” éneket adó Horváth Martina (Niburta, Nulah, Ghymes) és Perihelionból ismert Vasvári Gyula tűnik fel, hangjuk már szervesen hozzátartozik a Thy Catafalque világához. A Naiv megjelenését megérdemelt felhajtás és várakozás előzte meg, a hivatalos premier előtt csepegtetve kaptunk három számot, majd az év elején megjelent cd-n és korlátozott példányszámban többféle színű bakeliten, s azonnal kikerült a netre a hivatalos csatornán is. A Season of Mist kiadó rutinja kezdi beemelni a köztudatba a Thy Catafalque létezését.

Az album első száma, A bolyongás ideje olyan határozott riffel indít, hogy tudni lehet, valami jelentőségteljes fog történni. És megtörténik. Nagyon erős kezdés, a szöveg és a hangulat is beég a hallgatóba. A rákövetkező Tsitsushka korai Kispálra emlékeztető gitártémája a fretlessbasszus-szólóval és a harsona hangjaival egészen más irányba kanyarodik, nincs szó metálról, és a jelzés egyértelmű: utazni fogunk a stílusok között.