A veszélyhelyzet nem szürkezóna

A kormány által kihirdetett veszélyhelyzet kapcsán szinte automatikusan vizionálták egyesek az alkotmányos szabadságjogok korlátozásának démonát. A Soros Alapítvány által létrehozott Eötvös Károly Intézet például közleményben kérdőjelezte meg a veszélyhelyzet kihirdetésének indokoltságát, illetve kifogásolta azt, hogy a különleges jogrend lehetővé teszi korlátozó intézkedések rendeleti úton való bevezetését. Pedig a helyzetre adott válasz levezethető az alaptörvénynek a veszélyhelyzetre mint különleges jogrendre vonatkozó rendelkezéseiből, illetve a katasztrófavédelemről szóló törvényből: „A veszélyhelyzet az Alaptörvény 53. cikkében meghatározott olyan helyzet, amelyet különösen a következő események válthatnak ki: (…) tömeges megbetegedést okozó humánjárvány vagy járványveszély, valamint állatjárvány.”

Az egyéni szabadságjogok bizonyos mértékű korlátozását az amúgy más esetekben előszeretettel idézett Velencei Bizottság is elfogadhatónak tartja vészhelyzet esetén. A testület 2006 márciusában közzétett véleménye (Opinion on the Protection of Human Rights in Emergency Situations) kiemeli, hogy az emberi jogok európai egyezményétől való eltérést olyan, a nemzet létét fenyegető rendkívüli állapot indokolhatja, amely már bekövetkezett, vagy küszöbön áll, hatása országos mértékű, a közösség szervezett életének folyamatosságát fenyegeti, illetve a válság vagy a veszély rendkívüli jellege okán a közbiztonság, a közegészségügy és a közrend fenntartásához a hétköznapi helyzetekben alkalmazott intézkedések vagy korlátozások nem elégségesek.

A különleges jogrend keretében a kormány által rendeleti úton hozott intézkedésekkel kapcsolatos aggályok esetében pedig érdemes megjegyezni, hogy több uniós ország van, amelynek alkotmánya olyan módon teszi lehetővé a jogalkotás szokásos menetétől eltérő eljárást bizonyos kormányzati aktusok esetében, hogy annak még különleges jogrend életbe lépését vagy egyéb rendkívüli esemény bekövetkezését sem szabja feltételéül. A francia alkotmány 38. cikke lehetővé teszi a kormány számára, hogy kérje a törvényhozás jóváhagyását korlátozott időtartamra, főszabály szerint törvényhozási tárgykörbe tartozó intézkedések rendeleti úton (ordon­nance) való megtételéhez. A március elején elfogadott nyugdíjreform kapcsán pedig az alkotmány 49. cikke által biztosított kiskaput használták ki, amely tulajdonképpen lehetővé teszi a kormány számára, hogy valamely meghatározott tárgykörbe tartozó törvénytervezetet akkor is elfogadtasson, ha nem kapta meg a szükséges többségi szavazatot.

A román alkotmány 114. szakaszában „a kormány felelősségvállalása” címen szereplő jogintézmény lehetővé teszi a kabinet számára, hogy a képviselőház és a szenátus előtt felelősséget vállaljon magára egy törvénytervezet kapcsán. Abban az esetben, ha nem váltják le a kormányt a törvénytervezet előterjesztésétől számított három napon belül benyújtandó bizalmatlansági indítvány útján, a törvénytervezete elfogadottnak tekintendő.