A bőrjakós, az éltes professzor meg a többi

FÖLÁLL Jakab képviselő-pártelnök, aki láthatólag éppen azon van, hogy imázst építsen magának: öltöny helyett fokozottan kisemberközeli bőrjakóban feszít, és tagolt mondatokban mond oda nagyokat a zsarnoknak. Ez alkalommal például azt, hogy Orbán elvesztette a kapcsolatot a valósággal, és azt az országot, amelyet az évértékelőjén lefestett, nem Magyarországnak, hanem Svájcnak hívják. „A sas néha szálljon le a verebek közé!” – ajánlja Jakab. Orbán válaszában kifejti: a klímaválság elérte a Jobbikot, elkezdett olvadozni – nagyot dübörögnek a kormánypárti képviselők. Jakab visszavág: a dunaújvárosi jéghegynél viszont elsüllyedt a Titanic! Mielőtt az egyre csak bonyolódó politikai allegóriák sorában előkerülnének a capitoliumi ludak, a zsanai gázkitörés és a Lindbergh bébi elrablása is, Jakab mond valami emlékezeteset: a kormánynak az uniós pénzekből már évekkel ezelőtt föl kellett volna készülnie a koronavírusra. Vaskos röhögés jobbról. Orbán visszatér Dunaújvárosra, Jakab kivagyiságával szemben alázatos hangot üt meg, gratulál az új képviselőnek. Az ő sikere azonban – szúr aztán mégis oda – abból fakad, hogy a Jobbik összefogott Gyurcsányékkal. Idézi Jakab szavait, miszerint nagyokat kell nyelnie, hogy odaálljon Dobrev Klára mellé. „Jó nyeldeklést, frakcióvezető úr!” – zár a miniszterelnök.

ENGEDTESSÉK MEG némi képzavar: a kormányfő mögött ülő Balla György az Országgyűlés hangulatgyűrűje. A t. Házon átrajzó indulatok az ő arcán mutatkoznak meg először. Ha az ellenzék mond valami felháborítót, méltatlankodó grimaszai élesen kitűnnek a tömegből. Ha a főnök vagy egy kormánypárti képviselő mond valami szellemeset, derültségében nagyobbra tátja a száját, mint az ülésterem. Ha valami pátoszosabb szöveg hangzik el: komolyan bólogat, tapsra érinti kezeit. A köztes állapotokban rötyög, rosszall, értetlenkedik, helyesel. — Ballára a túloldalon az örökké ideges Arató Gergely rímel, akit mintha leglényegében sértene a kormánypártiak minden egyes megszólalása. Akárhányszor pillantunk rá, az az érzésünk, hogy robbanni készül, és robban is az azonnali kérdések óráján a DK-s retorikagránát. „Orbán személye nem érdekel” – szögezi le a legelején, ami kétségkívül furcsán hat, hiszen Magyarországon mintha mindenkit – fideszeseket és „ellenzékeseket” egyaránt – legfőképpen Orbán személye érdekelne. (Mintha ez az érdeklődés volna az igazi politikai berendezkedésünk.) Ő is a koronavírussal hozakodik elő, mondván, tízezer dolgozó hiányzik az egészségügyből, káosz lesz itt (Balla: nagyon felháborodott), Orbán viszont nyugtat, a szervek rendesen végzik a dolgukat, és éppen a Gyurcsány-kormányok vontak ki pénzt a területről. Az is szóba kerül, hogy ki hogyan néz szembe az emberekkel: Orbán ígéri, 2022-ben ítéletet mondhatnak róla a választók (Balla: nagyon boldog), Arató pedig azzal kérkedik, hogy ő már nyert egyéni választókerületet. — Megnéztem az interneten, Kőbányát vitte 2006-ban a képviselő. Én nem nagyon járok arrafelé, de tudok ott egy jó lángosost.