„Az évtizedes helyben toporgást folytatva a biztos vereség előtt állt a magyar közösség; úgy láttam, tehetek valamit” – mondja Mózes Szabolcs a Mandinernek. Lapunk korábbi szerzője most a Magyar Közösségi Összefogás jelöltjeként méreti meg magát a szlovákiai választáson.
Demkó Attila interjúja a Mandiner hetilapban.
Ön új ember a felvidéki politikában – milyen élmény?
Nem ért meglepetés. Több mint egy évtizeden át követtem elemzőként, jól ismerem a szereplőket. Tavaly
augusztus végén úgy éreztem, nincs más választás, és szerepet kell vállalnom. Egységes képviselet nélkül, az évtizedes helyben toporgást folytatva a biztos vereség előtt állt a magyar közösség. Úgy láttam, tehetek valamit. Tettünk is, még ha sajnos nem lett is teljes az összefogás.
Jelenleg minden magyar párt a bejutási küszöb alatt van, a Magyar Közösségi Összefogás 4 százalék körül áll. Kié a felelősség, hogy nem jött létre teljes körű együttműködés?
A Most-Híd mondott nemet a koalícióra. Ősszel tett egy számunkra igen kedvezőtlen ajánlatot, de nem tudta kizárni a korrupció jelképévé vált Smerrel való együttműködést. Ami a felméréseket illeti: 1,7 százaléktól 4,9-ig sok mindent mérnek a közvélemény-kutatók. Ez mutatja, mennyire komolytalanok a felmérések, az ezres mintában csak nyolcvan magyar van. Saját méréseink szerint a magyarok 52 százaléka az Összefogást, 22 százaléka a Hidat, a többi pedig szlovák pártot támogatna, vagy még nem döntött. Ez reális kép lehet, de a legutóbbi mérés óta valószínűleg erősödtünk, mert beindult a kampány. 2019-ben háromszáz szavazat hiányzott ahhoz, hogy a felvidéki magyarságnak legyen képviselete Brüsszelben. Az Összefogás erősebb, mint a Magyar Koalíció Pártja volt egymagában, tágabb a támogatói bázisa, van esélyünk a bejutásra. A mi ellenfelünk nem a Híd, hanem a közöny.
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Helyszíni beszámoló a felvidéki magyar közösség megmozdulásáról.
Pozsonyban egyre bizonytalanabbnak tűnik a kormánykoalíció helyzete.
Maradjunk annyiban, hogy Viktória Strompová számára mindaddig egyáltalán nem volt fontos a magyar állampolgárság, amíg nem akart a Tisza Párt színeiben országgyűlési képviselőjelölt lenni.
Nem lenne most miről beszélnünk, ha az Európai Unió a jogállamiság és alapjogok védelme keretében bátorkodna szavatolni az őshonos kisebbségek önrendelkezési szabadságát.
Döbbenetes lépésre szánta el magát a szlovák parlament: büntetnék a kritikát, miközben a Beneš-dekrétumok sebei ma is véreznek. Íme egy megrázó családi vallomás a pokolról: a nagyapát fűtetlen marhavagonban vitték kényszermunkára, a házukat elvették, és a hatalom most azt üzeni: nemhogy jóvátétel nincs, de még az igazságot kimondani is tilos.
A Beneš-dekrétumok mai következményei és a börtönfenyegetés ellen szólalt fel.
Pompás élvezet lesz nézni ezeknek a pofáját a választás éjszakáján, amikor eltakarodnak.
Nem először mutatta meg sportos oldalát a szlovák kormányfő.
