Nálunk még nagyon megy a sufnituning

Miért kezdtek gitárkészítésbe?

Kamocsai Imre: Az egyetem elején volt egy bandánk, és egyszer autóbalesetben összetört a basszusgitárom nyaka. Egyetemistaként pénzünk nem volt sok, de hangszerre szükségem volt. Ekkor Norbi barátom azt mondta, hogy ő tudna ilyet készíteni. Készítettünk is egyet, kettőt, hármat, aztán már a barátainknak is kellett.

Szabó Norbert: Lehetett találni cserenyakakat, csak irtózatosan drágán, másrészt nem is passzoltak az adott gitárhoz. Ezért úgy voltam vele, hogy inkább készítsünk mi. Sok év telt el addig, hogy normális vállalkozássá nője ki magát az egész, mert eleinte nyaranta csináltuk az egyetem mellett. Semmilyen műszerünk nem volt. A hangszerkészítéshez eleve kell egy jól szigetelt műhely a páratartalom miatt. Sokan figyelmeztettek, hogy óvatosan álljunk neki, mert könnyen rá lehet szokni. Ebben a szakmában azt veszi észre az ember, hogy egyszer csak vállalkozó lett belőle.

A hangszerkészítés sem engedi el az embert, akárcsak a zenélés?

K. I.: Mi nem is azért zenéltünk, mert tudtunk, hanem azért, mert szerettük a gitárokat és a zenét.
Sz. N.: Eleve vonzódtunk a hangszerekhez, de valahogy a zenélés nem ment annyira.
K. I.: Mondd ki nyugodtan, hogy nem tudunk gitározni! (Nevet.)
Sz. N.: Azóta pedig nincs is időnk, mert a vállalkozásunk sokrétű. Nulláról indultunk a hangszerkészítésben, ahogy a vállalkozásban is, a családunkban pedig nem volt senki, aki megmutatta volna, hogy milyen a vállalkozói lét. Mi már évek óta benne vagyunk, és most is gyakran érezzük, hogy el vagyunk maradva. Minden gyorsan változik, és folyamatosan tanulni kell, sosem mondhatjuk, hogy naprakészek vagyunk. Nagyon fontos a közösségi média, 2012-ben még a YouTube sem volt olyan meghatározó, ma viszont muszáj, hogy legyenek fent videóink. Twitter, Instagram, Facebook, és még sorolhatnám, ezeket nem hagyhatjuk ki, ha a piacra akarunk dolgozni, mert máshogy nem ismernek meg.

Akkor egy sikeres vállalkozás kulcsa a közösségi média használata?

Sz. N.: Sokat gondolkozunk azon, hogy mi egy sikeres vállalkozás kulcsa, de még nem sikerült rájönnünk. (Nevet.) Csak annyira jöttünk rá, hogy egy sikeres vállalkozás sok mindenből tevődik össze: ott kell lenni a Facebookon, az Instagramon, blogot kell vezetni, és általában jelen kell lenni az interneten, valamint fontos a kapcsolati tőke is, nyitott szemmel kell járni a világban. Ugyancsak fontos, hogy jó zenészekkel dolgozzunk együtt, és a célközönséget jól lőjük be.
K. I.: Röviden összefoglalva: mindenhol jelen kell lenni, és mindenben jónak kell lenni. (Nevet.)
Sz. N.: Nagy problémánk volt, amikor elkezdtük, hogy a basszusgitártól a bluesgitárig mindent egyszerre akartunk készíteni, de nem így működik a dolog, mert az egyedi gitároknak a célközönsége elég szűk, amely aztán idővel még tovább szűkült. Lassan úgy kezdtek megismerni minket az emberek, mint metálgitár-készítőket, és rájöttünk, hogy ez nem baj. Ki kellett találni, hogyan szólítsuk meg a célközönségünket, mit szeretnek, mik az igények, enélkül nincs sikeres vállalkozás. K. I: Az volt a szerencsénk, hogy mi is metalheadek vagyunk, így annyira nem volt nehéz megtalálni azt, hogy mire van szükségük. (Nevet.)

Továbbra is megmaradt a metál szeretete?

Sz. N.: Még inkább ebbe az irányba tartunk. Két éve lehetett az, amikor fel mertük vállalni, vagy el mertük fogadni azt, hogy szűkíteni kell a célközönséget, de ehhez is el kell jutni egy bizonyos szintre, mert az elején annak is örültünk, ha végre valaki hozzánk szólt, és nem küldhettük el azzal, hogy bocsánat, de ez nem a mi stílusunk.
K. I.: A metálon belül mindenki célközönség, aki olyan hangzásvilágot szeretne, amilyet máshol nem talál meg. Mi abban segítünk, hogy elérje azt a hangot, ami az ő fejében van, de ehhez kell egy kis tapasztalat az ügyfél részéről is.
Sz. N.: Tapasztalt zenészek vagy magasabb szinten lévő hobbisták az ügyfeleink, akiknek már volt több gitárjuk, és tudják, mi a jó, és mi nem tetszik nekik.

Konkrét kérésekkel fordulnak önökhöz a megrendelők?

K. I.: Kezdőkkel nem szoktunk dolgozni, mert amíg nem tudják, hogy mit szeretnének, addig nem tudjuk legyártani.
Sz. N.: Kell hogy legyen egy konkrét elképzelés, amit aztán elmond nekünk, és mi tapasztalat alapján terelgetjük a jó irányba. Azok a legjobb ügyfelek, akiknek van elképzelésük, de nyitottak, mert ha valaki megmondja, hogy mit akar, és ragaszkodik is hozzá, akkor utólag sokszor kiderül, hogy nem az ő megoldása lett volna a legjobb megoldás.
K. I.: Volt, hogy meglepődtek, hogy a kínai mahagóni nem olyan, mint az eredeti. (Nevet.)

Miben nyújt többet az önök gitárja, mint egy tömeggyártott hangszer?

K. I.: A zenésznek nem kell harcolnia a gitárral, mert rá van szabva, és nem kell utólagosan állítgatni.
Sz. N.: Ismerjük az AWS zenéjét. Mély hangolásban játszanak, és a gitárosuk, Dani tudta, hogy a hangszere nem úgy szól, ahogy szeretné. Szüksége volt egy hosszabb skálájú gitárra, így lett egy baritongitárja, amit úgy csináltunk meg, hogy a kezére álljon. Egy zenésznek hatalmas löketet is ad, hogy saját, egyedi hangszere van. Inspirálja a közösen elkészített gitár. Másrészt a mai produkciók nagymértékben a látványra épülnek – egy másik ügyfelünknek azért kellett bizonyos színű gitár, hogy a videóklipben jól nézzen ki, és passzoljon az arculathoz.

Hogyan veszik fel a versenyt a tömeggyártott gitárokkal?

K. I.: Sehogy, nem versenyzünk velük. Nem ők a konkurencia.
Sz. N.: A tömeggyártásban az a cél, hogy nagy volumenben, minél olcsóbban tudjanak gyártani. Ahol évente legyártanak egymillió gitárt, ott ha egy csavaron spórolhatnak egy forintot, az már szempont, mert üldözik a nyereséget. Nálunk nem az számít, hogy ezerötszáz vagy ötezer forintos kapcsolót teszünk bele, mert mi a minőségre koncentrálunk, nem a mennyiségre.

Mi az innováció egy hangszer esetében?

Sz. N.: A zenészek általában konzervatívak, és lassan nyitnak az új felé. Nincs nagy szükségük az innovációra. A fontos az, hogy mi rugalmasan és gyorsan tudjunk reagálni arra, ahogy a zene és a stílusok változnak. A szakmánkban nem innovációra van szükség, hanem rugalmasságra. Egyes nagyobb manufaktúrák akár befolyásolni is tudják a trendeket.

Ketten vannak az egész vállalkozásban?

Sz. N.: Kilencvenöt százalékban igen, de vannak részfeladatok, amiket kiszervezünk, grafikai munkákat például. Próbálunk rugalmasak lenni, de megvannak a határaink.
K. I.: Egy észszerű határt kell húzni, mert ha túl rugalmasak vagyunk, akkor tovább tart elkészíteni egy gitárt, ami növeli az árát, de nem lehet a csillagos égig emelni, főleg Szlovákia és Magyarország környékén. Mikor egy francia zenész megkérdezte, hogy mennyiért csinálunk egy gitárt, rácsodálkozott arra, hogy milyen olcsó, de külföldön máshogy állnak hozzá a hangszerekhez, jobban értékelik őket. Nálunk még nagyon megy a sufnituning, és ez rányomja a bélyegét a szakmára.
Sz. N.: Amerikában például kultuszuk van a kézzel készített dolgoknak, ami szép lassan közelít hozzánk is, de a társadalomnak mentálisan kell rá felkészülnie.
K. I.: Az a nagy különbség a két típusú ország között, hogy Nyugaton ha kiülök valahová hétvégén, akkor a csendet és a madarakat hallom, de ha nálunk kiülök, akkor a flex és a körfűrész zaját. (Nevet.)

Milyen marketingelemeket használnak a közösségi médián kívül?

Sz. N.: Hangszerkészítői berkekben nagyon fontos a közösségi média, de a másik nagyon fontos dolog a zenészekkel ápolt kapcsolat, nekik köszönhetjük a hírnevet. Ezért dolgozunk együtt zenészekkel, videókat készítünk velük. Mi is próbálunk segíteni a környékbeli tehetséges, kevésbé ismert zenészeknek. Ez nekünk is jó, mert a mi hangszerünkkel, a mi felületünkön zajlik a kapcsolatépítés. Szerencsére már ők keresnek fel minket, eleinte persze kizárólag fordítva volt. Rengeteg fesztivált végigjártunk, és próbáltuk bemutatni azt, hogy kik, mik vagyunk. Kezdetben még sokszor átnéztek rajtunk.

A gyártás során kézzel készül minden?

K. I.: Mára a kézi gyártás is lényegében gépi gyártássá alakult. Van saját, pályázaton szerzett cnc-gépünk. Ahol a gép szebben, gyorsabban, pontosabban tud dolgozni, ott azt használjuk, de a részleteknél, tehát ahol sokat kellene programozni, ott manuálisan dolgozunk.
Sz. N.: A részleteket akkor érné meg beprogramozni, ha sorozatban gyártanánk, de mivel minden gitárunk egyedi, nem éri meg. Sokan azt gondolják, hogy betesszük a fát a gépbe, aztán kijön a végeredmény, de ez közel sem áll a valósághoz. Sok idő volt megismerni, hogyan működik a cnc-gép. Valamennyire mi programozzuk, de a 3D-modellezést kiadjuk más cégnek, az külön világ. Próbálunk minél többet tanulni, mert a program egyébként többre képes, mint amennyit mi tudunk.

Hogy kerülik el a hibákat a gyártás során?

Sz. N.: Ha valami új dolgot csinálunk, mindig van egy prototípus. Ismerni kell a cnc-gépet, a hangszert, de kísérletezni is kell. Ilyenkor legyártjuk, teszteljük, és ha úgy ítéljük meg, hogy jó, akkor kikérjük egy zenész véleményét is. Mi is tudunk játszani pár számot a gitáron. Egy autószerelőnek sem kötelező profi autóversenyzőnek lennie.
K. I.: Legtöbb esetben az elején nem fát teszünk a gépbe, hanem műanyagot, mert az olcsóbb. Természetesen igyekszünk elkerülni a hibázást, de volt már olyan, hogy a cnc-gép durván félremart, és belekaszált az egész gitártestbe. Szerencsére nem egy egyedi, harmincéves fát darált szét.

Kikkel dolgoznak együtt, és hogy néz ki egy partnerség?

K. I.: A magyar AWS-szel és vagy a finn Beast In Black zenekarral, de mivel mi egy underground stílust képviselünk, a legtöbben nem feltétlenül ismerik e zenekarokat. Olyan is van, aki már a harmadik-negyedik gitárját veszi tőlünk, de alapvetően nem csak a gitárról szól az egész, ez koprodukció. Felvételeket készítünk, kapcsolatot építünk.

Az ügyfélkör Európán belülről tevődik össze?

K. I.: Lesz Európán kívüli ügyfél is, folynak a tárgyalások Japánban, de egyelőre Európa a piac. Amerika nehéz eset, erőteljesen lokálpatrióták, szinte lehetetlen betörni a piacukra. Érdeklődés érkezik a tengerentúlról, de amikor megtudják, hogy Európában vagyunk, akkor inkább a hazait választják.
Sz. N.: Úgy kellene egyébként itt is. Az európai zenészek élnek-halnak az amerikai hangszerekért, mert azt hiszik, csak ott készítenek igazán jót. Nekünk az is pluszmunka, hogy megértessük az emberekkel, a mi termékünk ugyanolyan szintű, mint az amerikai.

Mik a jövőbeli célok?

Sz. N.: Hosszú távú célom a hosszú és nyugodt élet. (Nevet.)
K. I.: A vállalkozás esetében rövid távon az a fontos, hogy minél jobban tudjuk optimalizálni a termelést, és növekedjünk. A hosszú távú cél, hogy legalább Európa-szerte ismert manufaktúrává váljunk.
Sz. N.: Az igazán nehéz az, hogy megtaláljuk a zenészeket, akik kézzel készült hangszert akarnak vásárolni. Ez lehet, hogy nem Magyarországon vagy Szlovákiában fog megtörténni, mert itt mások a vásárlói szokások. Itt nem is igazán keresik az ilyen hangszereket, de külföldön vannak olyan üzletek, ahol elsősorban kézzel készített gitárokat árulnak. Ők sokszor keresnek fel minket. Találnak egy feltörekvő zenészt vagy bandát, kipróbálnak néhány gitárt, felmérik az igényeket, és akkor elindulhat a közös munka. Jó lenne azt meglépni, hogy ne csak rendelésre gyártsunk, hanem folyamatosan, és egyedi hangszerekkel foglalkozó üzleteknek szállítsunk. Ez a jelenlegi elképzelésünk, de a megvalósítás még gyerekcipőben jár.

Az egész régióban megvan az a berögződés, hogy amit itt készítünk, az rossz, és csak a nyugatról érkező lehet jó

Mikor jöhet egyfajta szemléletváltás Szlovákiában?

Sz. N.: Az embereknek jobban kellene értékelniük a kézzel készített, hazai termékeket.
K. I.: Az egész régióban megvan az a berögződés, hogy amit itt készítünk, az rossz, és csak a nyugatról érkező lehet jó. Meg kell teremteni a vásárlóerőt is: sokszor szívesen választanának minket, csak nem tudják kifizetni. Magyarországon a hazai termékek szeretete kialakulóban van, hazánk Szlovákiánál egy lépéssel előrébb jár ebben.

Mit éreznek a legfőbb kihívásnak kisvállalkozásként?

Sz. N.: Jelentős teher az adminisztráció. Ugyanazt várják  el egy kisvállalkozástól, mint egy nagy multitól. Egy kezdő vállalkozónak elindulni nagyon nehéz, de ha van támogató légkör, illetve program, az sokat segít mindenkinek. Ez szerencsére már alakul, dolgoznak rajta. Az a baj, hogy minden szinten más problémákba ütközik az ember, és a legtöbb esetben csak magára számíthat. Fontos az is, hogy az induló vállalkozásoknak általában nincs meg a szükséges tőkéjük. El lehet kezdeni a nulláról is, ahogy egyébként mi is tettük, de annak sokkal lassabb a felfutási ideje. Nekünk sokat segített a pályázat, amelynek a segítségével megvehettük a cnc-gépet. Ha az nem lett volna, akkor jó pár évig spórolhattunk  volna rá.

Címlapkép: Ficsor Márton.

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.