Kolostorból autistasegítő fellegvár

Elsőnek egy köpcös, feltűnően virgonc kisfiú jut az eszembe, ahogy visszagondolok a ferencesek gyöngyösi Autista Segítő Központjában (ASK) tett látogatásomra. Ott állunk a bentlakásos általános iskolaként működő ferences rendházépület folyosóján, amelyben már a készülő ebéd illata terjeng. Megsimogatnám a gyerek buksiját, de tudom, egy „spektrumzavarral” élő emberke nem feltétlenül örülne neki, mert nem ismeri fel az én érzéseimet, esetleg túlérzékeny az érintéssel szemben.

Még zajlik bent a tanóra, de őt fülön csíptük, ugyanis kilógott a fejlesztőszoba nyitva felejtett ajtaján. Szüntelenül mosolyog, bár szomorú – árulja el Kis Erzsébet intézményvezető. Pénteken találkozik apuval, anyuval, de a holnap neki még messze van. Mégsem tudja a szomorúságát kifejezni. Ez összefügg azzal a máig fel nem tárt eredetű idegrendszeri károsodással, amely az autizmussal élők nehézségeit okozza. Túlzó mosolyára pedig megvan a magyarázat: mivel nemrég került az autistaiskolába, a gyógypedagógussal még csak az első alapérzelem mimikai kifejezését gyakorolhatták, a boldogságét…