Eközben az Index a GKI Gazdaságkutató Zrt. elemzésére hivatkozva – ez az az intézet, amely többször komolyan alulbecsülte a magyar gazdasági növekedést, és amelynek vezetője, Vértes András neve MSZP-s miniszterelnök-jelöltként is felmerült – írta azt, hogy a szegények bukták a legtöbbet a Fidesz kormányzásával. „Minél többet keresel, annál jobban kedvezett neked a Fidesz-kormány” – írta a G7 gazdasági blog is, csatlakozva a 2010 után a legszegényebbek pártfogóiként feltűnni igyekvő megszólalókhoz, akik így tovább táplálják a „fizessenek a gazdagok” Rákosi-korból ismert és a magyar szocialisták által újramelegített piacgazdaság-ellenes üzenetet, olykor a bérnövekedés hiánya miatt keseregve, máskor a gyors bérnövekedés magyar kisvállalatokra gyakorolt negatív hatásai miatt aggódva.
Milanović egyébként korábban maga is megjegyezte, hogy ma számos médiumban és tudományos fórumon bőven elegendő Orbán, Trump, a nacionalizmus és a veszély szavakat különösebb mondanivaló nélkül, lazán egymás mellé szerkesztve kéziratokat készíteni, ez ugyanis már legalább félsiker a „szakmában”.
HÁZTARTÁSI STEKSZ
Az adatok az egy főre jutó háztartási jövedelmet, annak inflációval korrigált, azaz reálnövekedését mutatják meg. A KSH megfogalmazásában a háztartás „olyan személyek összessége, akik – függetlenül a rokoni kapcsolatoktól – közös jövedelmi, illetve fogyasztói közösséget képeznek, folyamatos életviteli költségeiket részben vagy egészben közösen viselik”. A háztartási adatfelvételekhez a háztartások több hétig részletes naplót vezetnek kiadásaikról és bevételeikről, amit interjúk is kiegészíthetnek.
A MAGYAR GAZDASÁGPOLITIKA NEM TANKÖNYVBŐL SZÜLETIK
Úgy látszik tehát, hogy közelebb került a magyar gazdaság egyfajta egyensúlyhoz a munkavállalók és a munkaadók, a társadalom alacsonyabb és magasabb jövedelmű tagjai között. A társadalmi csoportokat szembeállítani igyekvő elemzéseket a magyar gazdaságpolitika azzal tudja cáfolni, hogy megtalálja azokat az értékeket, amelyekben a legkülönbözőbb érdekű csoportok is egyetértenek – hogy több munkával, befektetéssel és erőfeszítéssel messzebbre lehessen jutni.
Emiatt a magyar gazdaságpolitikát az emberek által vallott értékek, nem pedig gazdasági iskolák és ideológiák felől érdemes megközelíteni, így kerül egymással egységbe a közmunkaprogram és az egykulcsos adó, amely a közgazdászok ideológiai skálájának két végpontján szerepelne. Mint a konzervatív-liberális Lord Robert Skidelsky a Makronómnak elmondta, a magyar gazdaságpolitika képes volt hallgatni a józan paraszti észre, és félretenni bármiféle gazdasági ideológiát.