Meghalnak-e a robotok?

A halálnak Aquinói Szent Tamás szerint két oka van: az entrópia és a bűn. Legalábbis ma entrópiának hívhatjuk azt, amit a kiemelkedő egyházdoktor akként ír le, hogy a külső nedvesség hozzáadódik a testben meglévő, belső nedvességhez, és csökkenti az erejét. Szent Tamás az öregedéssel példálózva teszi érthetővé, mire is gondol. A gyermek még oly mértékben képes az élelmet hatékonyan feldolgozni, hogy az elegendő számára a növekedéshez is. A felnőttkorban az élelemből már csak annyi hasznosul, amennyi a meglévő testi szövetek megőrzésére, regenerálódására elég, az öregkorban pedig már ennyi sem. A test leromlik, és az ember természetes okokból meghal.

A fizika nyelvén: az étel éltető energiává alakul át, ez a folyamat hőveszteséggel jár, és az elvesztett hőt már nincs mód energiaráfordítás nélkül visszavezetni és újrafelhasználni: az entrópia nem tér vissza. Ráadásul, ez a fránya entrópia, a dolgok rendezetlensége folyamatosan növekszik mindaddig, amíg lehetséges maximumát el nem éri. A világban jellemzően olyan dolgok történnek, amelyek a rendezettségtől a rendezetlenség felé mutatnak. Az entrópia folyamata ráadásul visszafordíthatatlan és változatlan. Épp olyan, mint Szent Ágoston szerint az örök isteni törvény, a lex aeterna. De visszarettenünk attól a gondolattól, hogy az entrópiát a lex aeternával azonosítsuk. A természetjog az örök törvényhez az örök életet, és nem az egyetemes hőhalál állapotát kapcsolja. Itt jön a képbe a halál másik oka, a bűn. A bűn lényegében a lélek eltorzult működése. A bűn Szent Tamás szerint hőhatással és ennek következtében a testi nedvesség elvesztésével, végeredményben halállal jár.