A szólásszabadság magánosítása

A rendszerváltozás óta eltelt három évtized a leghosszabb egybefüggő időszak a magyar történelemben, amely alatt a szólásszabadságot minden magyar polgár szabadon gyakorolhatta. Aki e szabadságba született bele, az talán kevésbé értékeli, de ez a jelenség Magyarországon ritka kincs és páratlan adomány; Wesselényi, Kossuth vagy Táncsics pedig azért raboskodtak börtönben, hogy a ma élők szabadon beszélgethessenek, blogolhassanak vagy Facebook-bejegyzést írhassanak.

Az internetet két évtizede az állami beavatkozás nélküli korlátlan szólásszabadság szigeteként emlegették, elfelejtve, hogy már kifejlesztése is egy állam megbízásából, az Egyesült Államok hadserege számára történt. Kezdeti megrendelői a lakosság megfigyelésére alkalmas eszközt láttak benne, amelyet csak évtizedekkel később engedtek át polgári célokra, privatizálva az addig kiépülő infrastruktúrát. Az „állam nélküli, szabad internet” hívószava az első perctől kezdve utópia volt, jobb esetben naiv álmodozás, rosszabb esetben tudatos félrevezetés eredménye.