Noha az Izrael és Irán közötti háborút nem követte az olaj árának robbanása, Európa gyorsan szembesülhetett vele, mennyire ki van szolgáltatva a közel-keleti energiaforrásoknak. Mentőövként érkezett a tűzszünet.
Számos aggasztó forgatókönyv jelent meg arról, milyen azonnali és hosszabb távú következményekkel kell számolnia a világgazdaságnak amiatt, hogy Izrael június 13-án megtámadta Iránt. A konfliktus mindkét oldalon súlyos anyagi károkat okozott, és az izraeli támadások azonnal felvetették annak a lehetőségét, hogy Irán olyan megtorló lépéseket tesz, amelyek vészesen megzavarják a világ energiakereskedelmét.
A kezdeti pánik után az árak gyorsan korrigáltak, de világossá vált, milyen súlyos veszélyeket rejt magában, hogy Európa az orosz energiaimport beszüntetése közepette, a közel-keleti energiafüggősége miatt ennyire ki van szolgáltatva.
A fegyveres konfliktus miatt június 13-án pánik tört ki az olajpiacokon. Az izraeli támadást megelőzően a brent kőolajfajta hordónkénti ára stabilan 69-70 dollár körül mozgott, a háború hírére azonban gyors emelkedésnek indult, és másnap már megközelítette a 77 dollárt, vagyis több mint 11 százalékkal nőtt néhány óra leforgása alatt. Az amerikai közbenjárással létrejövő tűzszünet hatására visszatért a 65-70 dollár környéki árszint, ám a fegyvernyugvás bejelentését megelőzően volt olyan kereskedési nap, amikor a brent a 80 dolláros árat is elérte.
A kőolaj világpiaci árának emelkedése súlyos következményekkel jár, a fejlett gazdaságokban hamar inflációt generál. Ezt láthattuk a 2008-as válság idején is, amikor a kőolaj hordónkénti ára a 100 dollárt is meghaladta. A magas olajárak Amerika és Európa számára erőteljes inflációs kockázatot hordoznak, a világ egyik legnagyobb kőolajtermelő országa, Oroszország viszont profitálna belőle.
A világ kőolajkínálatának meghatározó részét a Közel-Kelet adja. Izraelnek nincs érdemi olajkészlete, Irán pedig hiába rendelkezik óriási olajmezőkkel, az atomprogramja miatt évekkel ezelőtt bevezetett nyugati szankciók jelentősen beszűkítették az olaja iránti keresletet, ezzel csökkentve az ország piaci súlyát. Irán régóta azzal fenyegetőzik, hogy amennyiben az Egyesült Államok vagy más ország beszáll az izraeli katonai műveletekbe, azonnal lezárja a globális olajkereskedelem egyik legfőbb tengeri szállítási útvonalát, a Perzsa-öbölt az Ománi-öböllel összekötő Hormuzi-szorost. Az elemzők között konszenzus van arról, hogy a Hormuzi-szoros tartós blokádja már rekordmagas, tartósan 100 dollár feletti olajárat eredményezne.
A legrosszabb forgatókönyvnek számító eszkaláció legalább átmeneti elkerülése megnyugtatta a piacot, ráadásul úgy normalizálódott az olaj ára, hogy a legnagyobb termelő országok nem növelték a kitermelést, vagyis nem volt közvetlen beavatkozás a kínálati oldalról.
A földgáz ára is megugrott a háború kezdetekor, a holland gáztőzsdén a földgáz TTF-referenciaára a június 13-a utáni napokban 10 százalékkal nőtt, és háromhavi csúcsra emelkedett. A gázárak átmeneti felfutását szintén a piaci pánik okozta, mivel a világ lng-szállítmányainak közel negyede halad át a Hormuzi-szoroson. Fokozta a pánikot az is, hogy Izrael biztonsági okokból leállította a termelést az egyik kulcsfontosságú gázmezőn, ami miatt csökkent az Egyiptomba érkező és ott továbbértékesített cseppfolyósított földgáz kínálata.
A villamosenergia-árak is hasonló mértékben, 10 százalékkal emelkedtek a konfliktus első napjaiban, majd gyorsan korrigáltak a tűzszünet hírére. A kilengés a nagykereskedelmi árampiacon mérsékeltebb volt, bár annak ellenére következett be Európában, hogy a kontinens áramellátását nem befolyásolja a közel-keleti helyzet.
Mindezeket figyelembe véve Európa sokat köszönhet Washingtonnak, amiért gyorsan tető alá hozta a fegyverszünetet. A fegyveres konfliktus tizenkét napja még nem volt olyan hosszú idő, hogy tartós károkat szenvedjenek a piacok, és tovább gyengüljön az egyébként sem acélos európai versenyképesség.
Mindemellett fontos, hogy már ennek a szűk két hétnek a kiugró ármozgásai is megmutatták, miért jelent óriási veszélyt az európai energiafüggőség. Az Egyesült Államokban a palaolaj-kitermelés és az OPEC olajkartellre gyakorolt nyomás képes lenne ellensúlyozni a világpiaci árak megugrását, az Európai Uniónak viszont gyakorlatilag semmilyen hasonló eszköz sincs a kezében.
A közel-keleti kőolajtól való függőséget ráadásul tovább erősítette, hogy az Európai Unió néhány kivételtől eltekintve megtiltotta az orosz kőolaj és olajtermékek behozatalát.
Európa az izraeli–iráni harcok kirobbanása után jelentős áremelkedéssel szembesült: a repülőgép-üzemanyagok és a gázolaj, valamint az élelmezésbiztonság szempontjából nélkülözhetetlen műtrágya ára 20-30 százalékkal ugrott meg. Kifejezetten aggasztó, hogy a drágulás számottevően meghaladta a kőolaj árának emelkedését.
Az olajszármazékok ára azért nőtt ilyen mértékben, mert az Európai Unió nem rendelkezik érdemi kőolajkészlettel, s az orosz források elzárásával maga is csökkentette az elérhető kínálatot, növelve a közel-keleti függőséget. A műtrágya ára ugyancsak az európai önellátás hiányára vezethető vissza. A karbamid műtrágya elérhetőségét ráadásul Brüsszel most tovább készül korlátozni, ugyanis olyan mértékű vámot vezetne be az orosz importra, amivel gyakorlatilag ellehetetlenítik a beszerzést, márpedig Oroszországból érkezik az EU-ban felhasznált műtrágya mintegy negyede. A világpiaci ár emelkedéséhez nagyban hozzájárult, hogy Izrael a gázkitermelés csökkentésével mérsékelte az Egyiptomba irányuló földgázszállítást, Egyiptom pedig a kifejezetten földgázigényes műtrágyagyártást fogta vissza. A műtrágya drágulása tehát szintén másodlagos következménye a konfliktusnak, és az önellátás hiánya miatt a piaci árakra ebben az ágazatban sincs befolyása az uniónak.
Összességében
a tizenkét napos háború ismét azzal szembesítette az Európai Uniót, hogy az olyan világpiaci folyamatokkal szemben is gyakorlatilag védtelen, amelyek csak közvetve érintik,
vagy spekuláció eredményeképp alakulnak ki. Ezt láthatjuk mind az olajáraknál, mind a műtrágyaáraknál. Az önellátás vagy akár a szükségleten felüli termelés hiánya miatt a nagyrészt spekulációs hatások által befolyásolt globális áringadozások azonnal elérik a közösséget. A közelmúltban tapasztalt 20-30 százalékos áremelkedés úgy vált valósággá pillanatok alatt, hogy az Európai Unió Iránnal jóformán nem kereskedik, Izraellel pedig más területeket érintenek a kereskedelmi kapcsolatok.
A tűzszünet tehát Európa számára mentőövvel ért fel, mert árkorrekciót hozott.
Ha a konfliktus tartóssá válik vagy kiszélesedik, akkor szinte biztos, hogy az Európai Unió lakosságának újabb ársokkal, energiaválsággal és az utóbbi években tapasztalt élelmiszerár-emelkedéssel kell szembenéznie. Az EU-t magatehetetlenné teszi energiafüggősége, hosszú távon veszélyt jelent kiszolgáltatottsága, a következmények pedig – ahogy az orosz–ukrán konfliktus kapcsán tapasztalhattuk – szerteágazók, és végső soron rombolják a versenyképességet és az életszínvonalat. Az üzemanyag drágulásával a lakosság is szembesülhetett, a nagyobb beszerzők pedig nem egy esetben kiugró emelkedést tapasztalhattak a dízelolaj árában, viszont sem az Egyesült Államokból, sem Kínából nem érkeztek hírek arról, hogy a piacon eluralkodó átmeneti pániknak érdemi hatása lett volna.
Ezúttal a spekulánsoknak és a tőzsdei kereskedelemnek kiszolgáltatott Európai Unió elkerülte a hosszú távú károkat, de Izrael Irán elleni háborúja megmutatta, hogy az öreg kontinens közössége képtelen megvédeni saját gazdaságát. Egyértelművé vált: Brüsszel akkor is tehetetlen, ha nem az EU közvetlen szomszédságában robban ki egy fegyveres konfliktus.
Nyitókép: A Hormuzi-szoros lezárásától való félelem azonnal érzékelhető az árakon
Fotó: AFP/Guseppe Cacace
Stratégiai hiba a Tisza részéről Kapitány, Orbán Anita és Kármán András szerepeltetése. Nem véletlen, hogy Lázár János mondatait próbálja életben tartani az ellenzék. Trükkökkel manipulálnak a baloldali elemzők annak érdekében, hogy a Tisza fölényét kommunikálhassák.
A Tisza új üdvöskéje szerint hazánk „fogvatartott ország”, amely nem szuverén.
Kaja Kallas immár a 20. brüsszeli szankciós csomaggal riogat – ha az előző 19 nem ért semmit, majd ez fog!
Az Egyesült Államok már az ország kapuin belül tárgyal a zsíros üzleti lehetőségekről, és Brüsszel sem szeretne kimaradni belőle.
Menczer Tamás konkrét válaszokat vár Bujdosó Andreától.
Vége a színjátéknak: ami most zajlik, az nem politikai vita, hanem titkosszolgálati művelet.
A háború pénz, és a Shell felsővezetője ebből jócskán profitált.
Visszafordíthatatlan a baj: Nyugaton most jönnek rá, hogy a migráció nem játék.
A robbanás hat embert sebesített meg, köztük egy ötéves gyereket.
