Priusz és Ödipusz

Nem először fordul elő, hogy Abel Lefranc édesanyja, Sylvie a lyoni büntetés-végrehajtási intézetben, az általa vezetett színjátszó csoportban talál rá élete szerelmére, ezúttal viszont komolyra fordul a helyzet, mielőtt főszereplőnk észbe kaphatna. Nem csoda, hogy kényszeredetten mosolyog az esküvői csoportképen, amely a boldog hitvestársak és tanúik mellett a börtönőröket is megörökíti. Hogy Abelnek nehezére esik megbíznia a csakhamar szabadlábra helyezett, marcona pótapában, Michelben, az már csak természetes: féltése arányos azzal, hogy nem csupán fiúi, de atyai és fivéri funkciókat is el kell látnia Sylvie mellett, akinek minden második hónapban összeomlik az élete. Választottját – tisztes állás, kifogástalan magaviselet, nyájas szavak, ing és nyakkendő – Abel már épp kezdené megkedvelni, amikor a férfi kabátjában pisztolyra bukkan… Idáig mesélhető a főbb izgalmak leleplezése nélkül a sztori, amiben egy virágüzlet, egy obszesszív-kompulzív zavarral küzdő kamionsofőr és egy iráni kaviárszállítmány is fontos szerepet kap, illetve Abel nőnemű barátja és munkatársa, a dinamikus Clémence, akivel közösen ápolja autóbalesetben elhunyt felesége emlékét.