Minden rendszer megbukik egyszer, a mostani Orbán-rezsim is

„VASÁRNAPI NYÍLT LEVÉL

Egy békehirdető hirdetés margójára

Fordulatos történelmi időket élünk, hogy milyen – ránk is ható - következményei lesznek például a rapid mód zajló oroszországi belső hatalmi játszmának, még nem tudhatjuk. Az bizonyos, hogy a magyar kormánynak minden helyzetben tudatosítania kell: a magyar nemzetnek csak az Európai Unió és a NATO szövetségi rendszere adhat biztonságot, ennek a szövetségi viszonynak az erősítése és garantálása pedig a mindenkori kormányzat felelőssége. Sajnos, a magyar történelem súlyosan terhelt azoktól a sötét példáktól, amikor az aktuális politikai hadurak – olykor pitiáner személyes érdekeik miatt – a világpolitika sötét oldalára, a rossz csapatba tolták a közös hazánkat. Orbánék lépései éppen ezért különös súllyal méretődnek.

Annak leginkább csak a kormányzati kommunikációra szánt közpénzalap lefölözői, például a fideszes napilapok láthatták hasznát, hogy az Orbán-kormány nemcsak szavakban, de szó szerint is hirdeti a békét – legutóbb egész oldalas, nyomtatott hirdetések jelentek meg egy ukrajnai tömegsír fotójával, mielőbbi békét követelve. A magasztos és minden normális ember által támogatott szándék – miszerint mielőbb legyen vége az öldöklésnek Ukrajnában – ilyen formában történő világba kiáltása azonban nehezen indokolható bármilyen épeszű érveléssel; kivéve természetesen, ha mindez

Naná, hogy arról. Mert, vajon miért kellene a magyar kormánynak magyar adófizetői pénzből magyar embereket győzködnie arról, hogy mielőbbi békére van szükség? Ráadásul leginkább a kormánypárti valóságot kiszolgáló felületeken? Semmi értelme. Ha nem a Magyar Nemzetben, hanem mondjuk moszkvai megfelelőjében, a Rosszijszaka Gazetában adta volna fel a kormány ezt az egyoldalas hirdetést hatalmas cirill betűkkel, akkor annak több értelme lett volna. Az bátor és valódi békepárti tett lett volna. Hiszen az oroszok vették fel a fegyvert, nekik is kell tehát először letenni, vagyis azonnali békét követelni elsősorban tőlük kell. De, persze mindannyian tudjuk, hogy Orbán Viktor kormánya miért nem az oroszok kormánylapjában hirdeti a békét és miért nem követeli egyáltalán semmilyen hivatalos, diplomáciai formában Putyintól az azonnali fegyverletételt.

A dühítő és a közös hazánk hosszútávú sorsa szempontjából rendkívül elkeserítő, hogy

Sőt, ezt a fajta zsigeri uszítást kérdés és kritika nélkül tudomásul veszi, rosszabb esetben azonosul vele. Sok százezer – nyilvánvalóan jelentős többségükben tisztességes életet élő és arra vágyó kormánypárti - magyar ember fogadja el igaznak a Fidesz-nyilvánosság hajlított valóságát a háborúpárti baloldaliakról, az öldöklésben érdekelt ellenzékiekről, talán még dühösen köpni is szoktak egyet a CÖF közpénzből kiszórt, az ellenzéki szereplőkkel szemben gyűlölködő plakátjai láttán. Rendkívül elkeserítő, mert ez a végletekig hergelt társadalmi helyzet és a tudatosan megvezetett százezrek egyre jobban betokosodó buborékjai lehetetlenné teszik, hogy bizonyos – valóban sorskérdésnek számító – nemzeti ügyekben bármilyen érdemi párbeszéd, a végén pedig hosszú távon vállalható és mindenki által képviselendő kompromisszum legyen. Pedig nagy szükség volna rá,

Az pedig a mi felelősségünk, hogy az utána következő időszakban milyen alapokra tesszük a közös együttélés régi-új kereteit. Meggyőződésem szerint nem nyugodhat majd azon, hogy bármelyik politikai oldal a másikat – tudatosan hazug módon - a nemzet vágóhídra küldésének fizetett szándékával vádolja meg. Mert az ilyen tartalmú uszítás addig mérgez egy társadalmat, míg annak feszítése végül utat tör magának – legtöbbször fizikai erőszak formájában. Aki valódi békét akar, az nem hirdetést szokott feladni. A stabil és hosszútávú béke ugyanis nem egy PR-termék, mint amilyen a „polgári Magyarország” ígérete volt.

A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire. Négyszáztizenharmadik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a közös hazának.”

Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton