Hazai környezetben rajongás, idegenben tojászápor vár a DAC-ra
Térjünk kicsit vissza Dunaszerdahelyre, már csak azért is, mert a bajnokságban remekeltek, az élen álltok, a rájátszásban eddig 100 százalékosan teljesítetek, kimondva kimondatlanul az aranyérem első számú esélyesei vagytok. Miként éled meg, hogy egy sikeres felvidéki klub csapatkapitánya vagy immár hosszú évek óta?
Nagyon örülök, hogy az alapszakaszt sikerült megnyernünk, de még nagyon kemény mérkőzések várnak ránk, egytől egyig rangadók, mindegyiket szeretnénk megnyerni, meglátjuk, mi jön ebből össze a bajnokság végére.
Felvidéken magyarnak lenni tényleg különleges érzés. Dunaszerdahelyen a legtöbben magyarnak vallják magukat, minden mérkőzés valódi ünnep, mindig telt ház előtt léphetünk pályára.
Számomra tényleg megtiszteltetés, hogy már hatodik éve itt játszom, és a csapat kapitánya lehetek, úgy érzem, megtaláltam a helyem. Jó dolog érezni a szurkolók feltétel nélküli szeretetét, azt, hogy a meccseken mindig mögöttünk állnak; az utcán is gyakran megállítanak minket, beszélgetnek velünk, aláírást, közös fotót kérnek. Viszont az is igaz: ha idegenben játszunk, elég erős a kontraszt, hiszen mindig szidnak minket rendesen. A pályán azonban ez nem nagyon zavar minket, sőt még inkább inspirál a minél jobb teljesítményre.
A nem mindennapi körülményeket a közelmúlt is igazolja: Besztercebányán tojászáport zúdítottak a buszotokra…
A DAC-ot Szlovákiában magyar klubként könyvelik el, és nem túlságosan kedvelik a szlovákok. A gyűlölködésre mi viszont csak egy módon tudunk méltó választ adni: a pályán nyújtott kimagasló teljesítménnyel. Szerencsére ez eddig összejött…
Többször elmondtad azt is, hogy számodra milyen fontos a családi háttér.
Ez így is van, nélkülük nem tartanék itt. Mint már említettem, a legnehezebb időszakban is mellettem álltak a szeretteim a szüleim, valamint feleségem, Karolina és a három és fél éves kisfiam, Noel. Amikor vége egy edzésnek, egyből autóba ülök, és meg sem állok Győrig. Hiszen a velük töltött idő jelenti számomra az igazi feltöltődést.
Nyitókép: Szoboszlai Dominik és Kalmár Zsolt Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt