Március végén a radikális környezetvédők és a rendfenntartó erők összecsapása példátlan hevességű volt. A zöldek két szárnya – a szélsőségesek és a mérsékeltek – ezentúl együtt hajtja végre akcióit.
Pósa Tibor írása a Makronómon.
Franciaország békés középnyugati részén, ahol már érződik az Atlanti-óceán szele, Deux-Sevres megyében található Sainte-Soline falu, alig pár száz lakossal. Miért került ez a nyugodt község a napokban a francia lapok címoldalára? Az biztos, hogy az itt lakóknak nem hiányzott az efféle hírnév. A tavalyi aszály jócskán belejátszott abba, hogy ez a falu egy ilyen felfordulás középpontjába került. Az illetékesek ugyanis az egész térségben 16 kiterjedt víztározó medence létrehozásáról döntöttek. Ha ilyen nagy a csapadékhiány, mint ahogy ez az idénre is várható, akkor a mezőgazdaság ezekből az öntözéshez elegendő vízhez tud jutni. A tározókat ősszel és télen újra feltöltik.
A környezetvédők erről hallani sem akarnak: az ember már megint be akar avatkozni a természet rendes menetébe – állítják a zöldek. Az egész mögött a nagyipari termelés cselszövését látják, ezért már a tervezés szakaszában tiltakoztak az ötlet ellen. Minden „megamedencénél” – ahogy ők hívják a vízi létesítményt – nem tudnak ilyen erőt összevonni. Az egyik víztározónak ezek közül Sainte-Soline határában kellene létrejönnie. A terepviszonyok előzetes „hadászati” tanulmányozása után ezért esett a környezetvédők választása a kicsiny falu vidékére.
Már előzetesen lehetett tudni, hogy a környezetvédők nagy dobásra készülnek. A hírszerzői jelentések is ezt erősítették, ugyanis a hatalom legalább olyan mértékig ellenőrzés alatt tartja a főkolomposokat, mint a terroristagyanús elemeket. A Föld lázadói nevű szervezet állt az egész akció mögött, ő vállalta a szervezői munkát.
Nemcsak a rendőrök készültek a legjobb erőikkel erre a randevúra, vagy háromezret mozgósítottak közülük, hanem a környezetvédők is bukósisakot húztak a fejükre, különböző védőfelszereléseket öltöttek, megpróbáltak maszkokat használni a rájuk záporozó könnygáz-, fény- és kábítógránátok ellen. A Black Block, a városokban a tüntetések alkalmával törő-zúzó szélsőbaloldali csoport tagjai közül többen gyülekeztek a sainte-soline-i mezőkön, inkább hanyagolva a „párizsi fellépést”, ugyanis a Föld sorsa szempontjából ez a fontosabb.
Órákig ment az adok-kapok. Volt itt átkaroló „hadművelet”, rejtett csapdák, lesből támadás, de a tiltakozók is nyelték a könnygázt, kapták a gumilövedékeket.
A rendőrök is ehhez hasonló arányú veszteségeket szenvedtek el.
A karhatalom teljesítette a legfőbb parancsot: nem engedték meg, hogy hasonló földfoglalás legyen, mint 2012-ben Notre-Dame-des-Landes-ban, ahol a környezetvédők egy repülőtér-bővítés ellen tiltakozva több évre letáboroztak. A „védőzónában” – innen ered a nevük, zadisták – „városállamot” alakítottak a saját törvényekkel, megújuló társadalmi viszonyokkal, oktatással, kezdetleges mezőgazdasági és ipari tevékenységgel, amely kizárta az állandó fejlődés hajszolását. Macron első elnöki mandátuma alatt a hatalom ezt a közösséget felszámolta, egyébként innen eredezteti magát a Föld lázadói szervezet is. Magukat szívesen nevezik ökoszociális csoportosulásnak, amely a környezetvédelemből és az antikapitalista küzdelem együtteséből ered.
Mi a különbség a most lezajlott brutális tiltakozó akció és a közelmúltban is a környezetvédelmi megmozdulásokon tapasztalt erőszak között? Jelentős – állítja Sébastien Leurquin francia szabadúszó újságíró, aki szerzőtársával, Anthony Cortesszel a közelmúltban jelentetett meg egy könyvet e témáról, A jövő összetűzései – az ökoellenállástól az ökoterrorizmusig címmel. A könyv állításait fényesen igazolják a sainte-soline-i események, ezért lettek a szerzői a francia média gyakori vendégei.
Leurquin az előző brutális összecsapásokhoz képest abban látja a különbséget, hogy
Most megpróbálnak egységfrontot létrehozni. Az ő szemszögükből nézve a hivatalos környezetvédők, akik politikai pártokba tömörülnek, a hatalmon lévő tömörülésekről nem is beszélve, mind a zöldpolitika árulói, akik lepaktálnak a kapitalizmus képviselőivel. A régi nagy elődök, mint a Greenpeace, pacifista, gyenge képződmények.
A szélsőséges baloldali, anarchista csoportoknak jól jött ez a szerepmódosítás. A klímaváltozás ürügyén magukra ölthetik a világ megmentőjének szerepét mint elkötelezett környezetvédők. A Black Block-osok most egy jó ügy mentén újra nekimehetnek a kapitalizmus szekértolóinak, a rendőrségnek. A felkészültségükre, a rendőrségi taktikában való jártasságukra nagy szükség van. A rendőr amúgy is egy disznó – vallják az anarchisták, bár ma már az állatvédők miatt meg kell fontolni minden ilyen kijelentést.
Miért fogadták el a mérsékelt zöldek ezt a nem éppen felemelő társaságot? Andreas Malm svéd gondolkodó elméletét akarják megvalósítani, aki szerint kell egy lándzsahegy, amely kikényszeríti a változásokat. A Malm-féle felfogás szerint az ő feladatuk – bármilyen eszközökkel – a kapitalista társadalom struktúrájának feltörése, tulajdonképpen az erőszak törvényesítése. A radikális csoportok az ilyen akcióikkal beviszik a társadalom gondolkodásába a legfőbb környezetvédelmi törekvéseket, azt, hogy a Föld legyilkolásával nézünk szembe. Ők valóban nem szalonképesek, de utánuk már a mérsékeltek ülnének le tárgyalni a hatalommal.
Ez a teória.
Franciaország számos vidékén számíthatunk összeütközésekre, kezdve autópálya-építéstől infrastrukturális fejlesztésekig, de mint láttuk, a megamedence kapcsán a mezőgazdasági ügyekben is aktívak. A mozgalom ma már nem egyközpontú, hanem szerteágazó. Egyre erőszakosabb tettek végrehajtására szövetkezhetnek – állapította meg Sébastien Leurquin.
A francia belügyminiszter, Gérald Darmanin nem sokat habozott, a sainte-soline-i csatát követően beterjesztette az államtanácsnak a Föld lázadói nevű szervezet betiltását, amihez joga volt, hiszen „tevékenységükkel a köztársasági elvek szabályait megszegték”. De kevés az esélye annak, hogy az illetékes szerv rábólint erre – vélte a könyv írója. – Ugyanis nehéz bizonyítani azt, hogy a megmozdulás szervezésekor tudatában voltak annak, hogy ott erőszak fog tombolni.
Vajon ez a mindent egy lapra feltevő ökoellenállás elvezethet-e az ökoterrorizmusig? – tette fel a könyv szerzőjének a kérdést a Le Point magazin újságírója. Az ökoterrorizmus a személyek és javak elleni támadás, amelynek célja a károkozás, a megfélemlítés, mégpedig a klímaváltozás ürügyén – szögezte le a szerző. Ilyen még nem fordult elő Franciaországban, de voltak ilyen esetek az angolszász vagy az északi országokban. A hírszerzés viszont egyáltalán nem zárja ki, hogy francia földön is találkozhatunk ilyenekkel, ugyanis a különböző csoportok tovább radikalizálódhatnak, és átléphetik azt a bizonyos vörös vonalat, azaz terrorakciókat hajthatnak végre.
Nekünk is fel kell készülnünk a legrosszabbra, ugyanis láthatjuk, hogy Magyarország sem megközelíthetetlen sziget, és ezek a nézetek villámgyorsan terjednek.
Címlapfotó:123rf.com
Az országos terrorellenes ügyészség nem nyomoz az ügyben, mert a férfi elmondása szerint egyedül radikalizálódott, az interneten keresztül.
Az intézmény vezetése 2015 óta tudott a biztonsági hiányosságokról, mégis csak 2032-re fejeződhetnek be a szükséges fejlesztések.
Közösségi oldalán szabadkőművesekről és sátáni rituálékról is posztolt az elkövető, aki „Allah Akbart” kiáltott, amikor a rendőrök őrizetbe vették.
Finnország már csak az Egyesült Államokra és Franciaországra tud támaszkodni.
Jordan Bardella szélesebb körű társadalmi támogatottságra számíthat, mint a Nemzeti Tömörülés korábbi jelöltjei.
A 39 éves áldozat két gyermek édesanyja volt.
Megalázó módon, azonnali hatályú felmondással távolították el az általa alapított és huszonhárom esztendeig üzemeltetett Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának éléről Jarábik Gabriellát. Veczán Zoltán írása.
Hazánk mentesül az orosz kőolajra és földgázra vonatkozó szankciók alól, sikerült megvédeni a rezsicsökkentést.
