Nem számtan

„Kuncogva kebelezi be a Demokratikus Koalíció a többi ellenzéki párt kulcsembereit. Legutóbb az MSZP pápai elnöke jelentette be, hogy átlép Gyurcsányékhoz. A magyarázat ezúttal is a szokásos: »Cselekvő akaratra, politikai dinamizmusra, világos jövőképre és elszántságra van szükség. Úgy látom, hogy ma a Demokratikus Koalíció az a politikai közösség, amely képes erre a feladatra« blabla. El lehet képzelni a szocialistákat. Kunhalmi Ágnes egyenesen rombolásnak nevezi a DK akcióit.

Az a politika, amit Gyurcsány Ferencék folytatnak, nem vezet sehová – kesereg az MSZP társelnöke. – Pezsgőt bontanak, ha valahonnan áthoznak egy embert […], ez nagyon szűk látókörűségre vall. Ha a DK így folytatja, nem lesz kormányváltás. Történik mindez annak dacára, hogy jó múltkor maga Gyurcsány nyilatkozta, ő minden erejével gátolni próbálja a szocialisták sorozatos dezertálását, mert »jelenlegi lelkiállapotában az MSZP ezt nem tudná feldolgozni«. Hibbantabb szocialista embernek ilyenkor bepárásodik a szeme. Hát mégiscsak érző szív dobog a habzóborász kebelé­ben! Az épeszűbbje, akit még nem gyűrt le az emlékezetkiesés, másként van vele. Ő még pontosan emlékszik, hogy Láriferi ámokfutásának, majd pártszakításának köszönheti az MSZP, hogy ma rajta, fikarcnyira fonnyadt szoci gyülekezeten kacag a komplett kormányoldal.

És még valami. Ez az egész átigazolósdi nem csupasz számtan. Egyáltalán nem biztos, hogy az átigazolt/átcsábított kulcsemberekkel együtt a szavazóik is DK-mezbe bújnak majd. Sőt! Annak idején sokan épp akut Gyurcsány-utálatuk miatt kerülték el a DK-t. Árnyékosék most kuncognak, de jő a sötétség.”

(MTI)

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd