Hasonlóképpen vélekedett a katonai erejükről Somkuti Bálint. A biztonságpolitikai szakértő lapunknak elmondta: az Orosz Önkéntes Hadtest jelenti „az ukrán Föláldozhatókat”. Szerinte „ez tipikusan az a helyzet, amikor könnyen letagadható eszközt jelentenek az ukrán hadvezetésnek – ha akarja, felhasználja őket, ha nem akarja, nem; ha akarja, felvállalja őket, ha akarja, nem”.
Most éppen Kijev tagad, de „a logika azt diktálja, hogy egy 40-80 fős felfegyverzett alakulat egy háborúban álló országban nem juthat el a határig úgy, hogy az adott ország hadvezetése ne tudjon róla”. De miért is akadályozták volna meg őket ebben? Eddig orosz területeket nem ért támadás, „ez nyilván bántja az ukránok önérzetét, hogy ők nem támadhatnak orosz területekre, míg az oroszok büntetlenül lőhetik szét Ukrajnát” – vélekedett Somkuti. Ellenben az Orosz Önkéntes Hadtestet – megjegyzendő, „mindent hadtestnek neveznek, így a létszáma megállapíthatatlan, 50 és 500 között bármennyien lehetnek” – nyugodtan odamehet zavart kelteni, és le lehet tagadni a kijevi kapcsolatot.
Ők már korábban is Ukrajnában működtek,
miután az orosz biztonságiak elkezdték üldözni őket, áttették a székhelyüket Ukrajnába.
Hogy most ukrán parancsra, támogatással vagy egyszerűen csak úgy fogták magukat és átmentek, sosem fogjuk megtudni – fejtette ki Somkuti. Ami az ideológiájukat illeti, az igen zavaros. „Vannak közöttük echte nácik is, ami nagyon furcsa, inkább marginális szélsőséges csoportnak mondanám, mérhető támogatottsága Oroszországban nincs” – vélekedett. Somkuti Bálint hozzátette: „az a furcsa, hogy Oroszországban semmi sem normális, ők úgy szélsőségesek, hogy közben ez egy szélsőliberális és szuverenista”, sérelmeken alapuló csoport.