Dominálni akarnak

„Aki a hétvégi Gyurcsány-tamtamolás és Donáth-ficergés után attól tartott, hogy egy ideig minőségi szórakoztatás nélkül maradunk, tévedett. Befutott ugyanis Gyurcsány Ferenc leghűbb küblihordozója, Molnár Csaba, és kimerítő életútinterjút adott Gulyás Márton matinéműsorában. A magát »árnyék-kancelláriaminiszterré« kikiáltó Molnár nem kevesebb mint hetven percen keresztül mesélt küzdelmes életéről, hányattatásairól, a népért végzett lankadatlan munkálkodásáról. Tette mindezt a rá jellemző, páratlan szerénységgel és sajátos orgánumával, amit némelyek elviselhetetlen, kappanhangú rikácsolásnak tartanak.

Szóval csak ült és mesélt a Csaba, majd mondókája csúcspontján előadta: a negyedik kétharmados vereség után az ellenzék már mindent kipróbált, kivéve egyetlen dolgot. Ez pedig nem más, mint hogy legyen egy domináns párt. Nyilván ezek lennének ők – tette hozzá a gyengébbek kedvéért. Tehát a Demokratikus Koalíció, a DK, a Gyurcsány-párt. (Közismertebb nevükön: Szemkilövetőék.) S körülöttük döngicsélnének – mint csatakos marha körül a böglyök – a többiek: a sok kis leharcolt, összeaszalódott, Feri által részben már kannibalizált ellenzéki pártocska. Vidám, snájdig társaság ez így, ők indulnának harcba a kormányrúdért 2026-ban – ha útközben bele nem fojtják egymást egy kanál vízbe.

Szerencsére Molnár Csaba jártas a politikatörténetben, így máris remek példával szolgált arra nézvést, miért lenne üdvözítő a nemzetnek, ha a DK uralná az ellenzéki térfelet. Okfejtése szerint 2002-ben és 2006-ban is így és ezért nyertek, még ha csak egy paraszthajszállal is. Arról, sajnos, valamiért megfeledkezett, hogy 2010-ben ugyanebben a dominafölállásban buktak ormótlant. De hát ne kukacoskodjunk! Ha mi kaptunk volna annyi kétharmados sallert, mint ők, nekünk is szellősebb lenne az emlékezetünk.”

 Nyitókép: MTI/Illyés Tibor