A vezér árnyéka

„Életútinterjút készített a Partizán Molnár Csabával, a DK alelnökével, uniós képviselőjével. (Nem kedvelem az űzött tekintetű embert, kivált a stílusát, bele sem kezd, már toporog, tenyere ökölbe szorul, szemüvege vészjóslóan csillog, aztán mondja – mit mondja: üvölti, hörgi, visítja a mondókáját. Jobb helyről kidobnák. Pártja minapi sajtótájékoztatóján simán hazaárulónak és propagandistának nevezte az őt kérdező közszolgálati újságírót.) Ezúttal viszont nem kell görcsölnie, »polkorrekt« riporter, Gulyás Márton kérdezgeti.

2003-ban ismerkedtem meg Gyurcsány Ferenccel – kezdi, kicsit pelikánosan. (Megvan? »Egy ismerősöm, név szerint Galván Tivadar mutatott be neki, aki az autógyárban dolgozott. Akkor még nem sejtettem…«) Azóta szinte az árnyéka a vezérnek. Ájult vonzalmáról sokat elárul, hogy 2010-ben, amikor a kettős állampolgárságról szavaztak az akkor még 386 fős parlamentben, Szanyi Tibor mellett csak Gyurcsány és Molnár Csaba voksolt nemmel. Orbán Viktorról alkotott véleménye is magán viseli a »gyurcsányi« jegyeket. Egy ízben azt írta, »elterjedt Magyarországon, hogy Orbán Viktor befolyásos európai politikussá érett. […] Sikere kizárólag belpolitikai, Orbán inkább a politikai folklór része lett, nem pedig elsőligás európai szereplő.«

Az interjúból kiderül, Molnár Csaba nincs nagy véleménnyel az ellenzék többi pártjáról. Azt mondja, a negyedik kétharmad után már mindent kipróbáltak.

»Kivéve egy dolgot, azt, hogy legyen egy domináns párt.« Hogy Gyurcsány évek óta a legelutasítottabb politikus? Hát aztán? Molnár szerint ez nem számít, nem gátolja pártjának érvényesülését. Csak figyeljünk erősen! Hogyne figyelnénk. Fő a jókedv!”

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor