A hibrid harmadik világháború küszöbén járunk, vagy már azon is túl

„Ön szerint az ukrajnai konfliktus ennek a hibrid világháborúnak a része?

Igen, de már nem is a kezdete, hiszen legalább nyolc éve zajlik, egy év óta csak nagy intenzitással, a háborús erőszak teljes arzenáljával, és most már egész Európát kezdi mágnesreszelékként magához rántani. Addig fegyveresen csak Európán kívül zajlott, főleg a Közel-Keleten, hol alacsonyabb, hol teljes intenzitással, afféle »előháborúk« formájában, de ezek sem értek véget teljesen, békekötésekkel, hiszen először is nem helyi háborúk − polgárháborúk, vallásháborúk, etnikai háborúk – voltak, hanem egy világháborús folyamat első hullámai, másodszor – ugyanezért − nem is államközi háborúk voltak – az utolsó ilyen háború, ha nem tévedek Irak és Irán között zajlott a múlt század 80-as éveiben – elég talán most a  szíriai, a líbiai, a jemeni, az afganisztáni háborúkra illetve tartós háborús káoszokráciákra utalni, az Irak helyén tátongó »fekete lyukkal«, az úgynevezett »iszlám állammal« és más nyalánkságokkal.

Éppen azt látni mindezeken a helyeken, hogy a szuverén állam erőszakmonopóliuma meggyengült, mindenféle államalatti, államközi privát katonai, félkatonai szervezetek, terrorszervezetek, hadurak, maffiavezérek zsoldoshadseregei bújtak elő a résekből, és telepedtek rá a helyi etnikai, törzsi, vallási viszályokra, az egészre pedig ekkortól telepedett rá az atlantista Nyugat és az újra globális szerepre aspiráló Oroszország. De ez még – mindenekelőtt Szíriában – csak erőpróba, egymás tesztelése volt: ki meddig megy el, kinek milyen állapotban van a hadserege. Úgy látom, ez a globális hibrid háború váltott léptéket és formátumot, amikor most Európába tekeredett át, és már egy éve Ukrajna területén folyik minden elképzelhető eszközt bevetve, a két állam reguláris hadserege mellett rengeteg államalatti, államközi szereplővel, oligarchák pénzelte magánhadseregekkel, ilyen-olyan hadurak toborozta zsoldoshadseregekkel, kriminális bandákkal, pontosan úgy, ahogyan azt olyan háborúkutatók, mint Herfried Münkler, Martin van Kreveld, Edward Lutwak, Mary Kaldor, Heimo Hofmeister már a múlt század végén prognosztizálták és könyveikben elemezték.

Ezzel ön is azt állítja, hogy Ukrajnában »proxy-háború« zajlik?

Nem, nem, szerintem ez teljes félreértés. A »proxy-háborúk« a hidegháború évtizedeire voltak jellemzők. Az Ukrajnában folyó háború hosszú évek óta közvetlenül is az atlantista Nyugat és Putyin Oroszországa között folyik, csak egy éve addigi alacsony intenzitású szakaszából közepes intenzitású szakaszába lépett. Ezért is lehetetlen úgy megállítani, mintha két állam közötti háború lenne, amikor van lehetőség egy béketeremtő harmadik fellépésére, ahogy mondjuk a szerbiai etnikai háborúban az Egyesült Államok lépett fel béketeremtő harmadikként, pontosabban hát Szerbia NATO-bombázásával kierőszakolta a békekötést. Egyébként ilyen béketeremtő harmadiként próbált fellépni a minszki megállapodásban az oldalak között közvetítőként, és a megállapodás betartásának garantálóiként részt vett Németország és Franciaország, csakhogy 2014 után, Majdan után, a Krím Oroszországhoz csatolása után a fegyveres konfrontáció már nem a szeparatista régiók lázadását katonai eszközökkel leverő Ukrajna és az ezeket a régiókat katonailag támogató Oroszország között zajlott, hanem az atlantista Nyugat és a putyini Oroszország között. Vagyis a béke vagy háború kérdése állami szintről államfölötti szintre csúszott át. A béketeremtő harmadik szerepében fellépni itt már komolytalan volt, vagy csak színjáték, amely időt adott az újfajta világháború szereplői – az atlantista Nyugat és Oroszország − közti valamilyen megegyezésre, a »rossz békére«, hogy ezzel leállítsák a globális konfrontáció további eszkalálódását. Vagy a hiábavaló béketárgyalásokkal időt nyerjenek a fegyveres háborúra – támadó vagy védekező háborúra − való felkészüléshez.

A Nyugat és Oroszország elkezdődött hibrid világháborújában ugyanúgy nem léphet föl béketeremtő harmadik, ahogyan a két európai világháborúban: vagy a globális háborúban álló oldalak egyike áll le valamilyen okból, hagyja abba a háborút, ami fölér a vereséggel és a megadással, vagy az folyik tovább egyik vagy másik oldal, sőt, ha átcsap nukleáris háborúba, akkor most már mindkét oldal teljes megsemmisüléséig. A fegyveres háborús erőszak jelenleg ugyan Ukrajna területére korlátozódik, de a nem-fegyveres − például a kereskedelmi háború, a szankciós háború, az információs háború, a lélektani háború, a határokon megállás nélkül áthömpölygő ukrajnai és oroszországi menekült-tömegekkel, az energetikai, nyersanyag-, élelmiszer-szállítási láncok megszakadásával, egy ilyen globális háború összes rövid és hosszú távú gazdasági, energetikai, ökológiai, szociális és politikai következményével, érinti már az egész világot, újraindít régi konfliktusokat, mozgásba hozza a globális szereplőket − Törökországtól Iránon át Kínáig. Ha nem születik meg a belátás, a szándék és a kellő akarat, hogy ezt a most még csak kibontakozóban levő hibrid világháborút a jelenlegi szakaszában megállítsák, akkor a most még csak lokális fegyveres erőszak át fog terjedni Ukrajnáról Oroszország területére, onnan pedig Belaruszra, a Baltikumra, újabb ugrással Európára, és akkor már nemigen lesz megállás az atomfegyverek előbb korlátozott, majd totális bevetéséig – a nukleáris apokalipszisig.”

Nyitókép: MTI/AP/Roman Csop