Micsoda szörnyűség ez az ember!

Elolvastam az eredeti bejegyzést is, aki ezzel kezdődik: „Magyarország vagy európai marad vagy meghal – hisszük mi. ...." Én viszont azt mondom, ha MAGYARORSZÁG EBBEN AZ EURÓPÁBAN MARAD, AKKOR MEGHAL!

A szellemileg feltünöen öregedö és szenilizálódó Gyurcsány apó magas röptü meditációi, - és remélhetöleg egyben utolsó fohászai is -, a hatalomról, ahogy "a költö" az ö sötét lelkét gumikesztyüben, undorral piszkálgatván, lázálmait megfejteni véli: Csattanós pofon után megint kését feni, A prímszámok királya, a kígyózó zseni. Bár lebukott mélyen, ez a korrupt pancser, A pénz lázas vadásza azóta is csencsel. „Én vagyok a császár a magyar hon egén, Túlteszek én minden csodaszarvas regén. Tarsolyomban hordom az aranytojó tyúkot, Butykosomból húzok olykor egy-két slukkot. Egy követ fújok én Belzebub anyjával, És ha kell tombolok, kezemben szablyával. Mit nekem a haza, mit nekem tisztesség, Lényeg, hogy számomra hatalom szülessék. Barát vagy ellenség? Nem oszt, nem szoroz, Hoz-e pénzt, hatalmat, nálam csak ez pontoz. A hatalomvágy bennem gátlás nélkül motoz, Eltiprok én bárkit, ki nekem gondot okoz."

Késégtelen, hogy az ellenzék sokkal többre menne, ha Gyurcsánnyal szakítana. Fecóval nem lehet nyerni. Gyurcsány olyan a politikában, mint egy határ, még gözölgö tehénlepény egy budapesti járdán Karácsony föpolgármestersége idején. Nem oda való, de mindenki csak kerülgeti, senki nem akarja eltakarítani, mert undorodnak töle, meg aztán minek vele bajlódni, elvan az ott, nem kér enni, inkább csak úgy körüllépkedik, hogy az már szinte udvarlásnak tünik. Aztán vannak, akik még nem is láttak ilyet, azoknak meg kimondottan tetszik is az "eredetisége" (=bunkósága). A verset, ami Fletóra a legjobban passzolna, azt Juhász Gyula írná meg a legtalálóbban, "Milyen volt böszmesége..." címmel: Milyen volt böszmesége, nem tudom már, De október haván e barbár eszemben jár. Saját sortüzét nézvén mint részeg gúnár, Lelkében minden találatra szólt a fanfár. Milyen volt böszmesége nem tudom már, De ha látom e kajlán vigyorgó szerzetet, Szívem sajog, sajnálom e mulya nemzetet, Miért hagyja még öt, miért oly palimadár? Milyen volt böszmesége nem tudom már, De ha arra gondolok, hogy ez a bösz lator, - Ha népem, ne adja Isten, lenne oly botor -, Repetázna, várna ránk a sors, a bús, a sivár.

Ferenc testvér hallgasd meg dalom. Azt mondom néked, fő a nyugalom. Hisz popsid körül nagy a forgalom, Akolodban is van trágya, friss alom. Bizony magasztos erény az irgalom. De neked az nem jár, úgy gondolom. Nem erősséged az építő szorgalom. Bennünket felráz tőled a borzalom. Szektád egy csődöt termelő malom, Legyen veszted az átkos fogadalom, Hogy törjön ellenünk a birodalom, Amiért minden gaz áruló meglakol. Nekünk nem kell stressz és izgalom. Tünj el tüstént, némán a valogadon, Amig erre még megvan a jó alkalom. Fedjen be téged egy békés sírhalom.