Új vezetője lett a világ legbefolyásosabb szigetországának: konzervatív nő került a kormány élére

A 64 éves Takaicsi az első nő Japán miniszterelnöki posztján.

Az új év fordulatot hozhat az USA és Kína konfliktusában, Japán tényleges geopolitikai szereplővé válhat, de Irán jövője is érdekes. De mire készül Észak-Korea? Mi lesz Ukrajnával és a Közel-Kelettel?


Mihálovics Zoltán politológus írása a Makronómon.
A 2020-ban kezdődött évtized az eddigiek alapján a veszélyek évtizedének ígérkezik, elég ha a koronavírus-világjárványra, az orosz-ukrán háborúra vagy Tajvan kínai fenyegetettségére gondolunk. Minden jel arra utal, hogy a konfliktusos évek 2023-mal nem érnek véget: az orosz-ukrán háború elhúzódása, Tajvan fenyegetettsége Kína által, Japán fegyverkezése, Észak-Korea hetedik nukleáris kísérlete, a transzatlanti kapcsolatok gyengülése, a globális gazdaság vártnál lassabb bővülése, ENSZ COP28, izraeli-palesztin konfliktus eszkalálódása, India harmadik utassága, az Iráni Iszlám Köztársaság helyzete.
Sajnos a szakértők szerint 2023 nem hozza el a békét Európába, és Oroszország ukrajnai háborúja egyre inkább elhúzódik. A háború volt 2022 fő témája, és így lesz ez 2023-ban is, habár valószínűleg csökkenni fog a felek közti harc intenzitása. A háború elhúzódik, hiszen sem az orosz, sem pedig az ukrán fél nem lesz képes teljes katonai győzelmet aratni. Ukrajna számára a nyugati fegyverekkel való támogatások, katonai kiképzések nem elegendők a teljes győzelemhez, az orosz haderő legyőzéséhez.
A diplomaták részéről jelenleg nehezen érkezhet megoldás a háborúra, amennyiben győzelemként egy olyan megállapodást értünk, amelyet mindkét – az orosz és az ukrán – kormány is elfogad és aláír, valamint hajlandó azt betartani. A békéhez, ami egyúttal a háború végét jelentené, szükség van két olyan félre, olyan vezetőkre, akik hajlandóak a kompromisszumra. Jelenleg a hajlandóság és a kompromisszumkész vezetők is hiányoznak, mind az ukrán, mind az orosz oldalról.
Sokan 2023-ban Kelet-Ázsia miatt is aggódnak, pontosabban Kína és Tajvan eszkalálódó helyzete miatt. Mióta Nancy Pelosi Tajvanra látogatott, Kína folyamatosan hadgyakorlatokat tart Tajvan közvetlen közelében.
Kínában ugyanis meredeken emelkedik ismételten a covid-fertőzöttek száma – ezúttal az omikron variáns miatt –, ami leterheli az országot és annak egészségügyi rendszerét, így tehát egy katonai agresszió esetén Kínának nem állna 100 százalékban rendelkezésre a hátország. Az esetszámok növekedése a másik oldalról tovább gyengíti az így is lassuló kínai gazdaságot.
A szakértők szerint 2023-ban a törekvéseket alapul véve Japán valódi, jelentős geopolitikai szereplővé válik. Japán rendelkezik a világ harmadik legnagyobb gazdaságával, melynek gazdasági növekedését legutóbb 1,5 százalékra módosították a 2023-as pénzügyi évre vonatkozóan. A védelmi kiadások jelentik a fő érdekességet 2023-ra nézve, ugyanis azok meg fognak duplázódni, amivel elérték a GDP 2 százalékát. A gazdasági növekedéssel, a védelmi kiadások exponenciális növekedésével egyetemben a szigetország a kelet-ázsiai térség egyik jelentős hadseregével rendelkezik. A szigetország ebben a helyzetben egyre szorosabban csatlakozik az Egyesült Államokhoz és annak szövetségi rendszeréhez, ezzel is próbálva elrettenteni Kínát a Tajvannál tapasztalt agressziótól, másrészt a nyugati szövetségi rendszerhez való közeledés egy Kína-Tajvan háború ellen is egy biztosítékot jelentene Japán számára. Japán esetében a fegyverkezést csak alkotmánymódosítás hagyhatja jóvá, ugyanis a japán alkotmány 9. cikke – amely a második világháború után került be a szövetséges hatalmak által – kimondja, hogy Japán örök időkre lemond a háborúról, mint a nemzet szuverén jogáról, valamint a vitás kérdések agresszív úton történő rendezéséről.
2023 Észak-Korea tekintetében is hoz érdekességet, ugyanis Kim Dzsongun egész biztosan végrehajtja hetedik nukleáris kísérletét, mindamellett, hogy a rakétakísérletek folytatódnak. Sajnos egyik nyugati hatalom sem, így az Egyesült Államok és Dél-Korea sem lesz képes megakadályozni az efféle kísérleteket. Erre csak Kínának lenne lehetősége, mint fő szövetséges, de ezt a befolyását nem alkalmazza, ugyanis fél attól, hogy ezzel meggyengítené a szomszédját.
Szakértők szerint 2023 változást fog hozni a transzatlanti kapcsolatokban. Az idei évben nincs kizárva, hogy egyre nagyobbak lesznek a súrlódások a felek között. Az európai államok egyre elégedetlenebbek lesznek az USA protekcionizmusával - konkrétan az inflációcsökkentési törvénnyel, amit Macron is bírált - , az USA pedig egyre türelmetlenebb lesz Európa Kínától való gazdasági függősége miatt. A kapcsolatok romlásának másik rizikófaktorát jelentik az Ukrajnának nyújtott katonai, gazdasági diplomáciai támogatások, valamint a védelmi kiadások mértéke. A támogatások mértékéről, annak helyességéről több ország eltérően gondolkodik, ami szintén okozhat konfliktusokat a transzatlanti kapcsolatokban az idei évben.
Egyelőre úgy tűnik, hogy a globális gazdaság lassabban bővül, mint amire előzetesen számítottak. Az IMF igaz jelenleg 2,7 százalékos növekedést jósol annak ellenére, hogy az Európai Unió fele recesszióban lesz 2023-ban.
Mindezek mellett a globális térben problémát fog okozni 2023-ban az Afrikában és Latin-Amerikában helyenként tapasztalható politikai instabilitás, de ugyanígy hatással lesz a globális gazdaságra az egyre szélsőségesebb időjárás, valamint a teljes képhez hozzátartozik, hogy a globális teljesítményt jelentősen visszafogják majd az ellátási láncok fokozatosan mérséklődő zavarai.
Fontos azt is megjegyezni, hogy 2023-ban több valószínű forgatókönyv is kiválthatja a gazdasági válságot, amelyek közül kiemelkedik a fentebb részletezett orosz-ukrán háború, valamint a Kínával való feszültségek növekedése. Kína kapcsán rövid távon még mindig problémákat okoz a zero-Covid politika, de legkésőbb 2023 második felétől ismét lendületet kaphat a kínai gazdaság. A Kínával való konfliktust ugyanakkor érdemes minél előbb normalizálni, hiszen ha a kereskedelem globálisan két blokkra szakad, akkor a globális GDP-ből 1,5 ezer milliárd dollárról kellene lemondanunk.
De kik lehetnek ilyen kilátások mellett a 2023-as év nyertesei? A rövid válasz az, hogy India, Japán és a latin-amerikai országok. Az elemzői várakozások Indiában 5 százalék feletti, Japánban 0,9 százalékos, a latin-amerikai országokban 1,6 százalékos éves GDP-növekedést várnak. Igaz, hogy ez a megszokottnál lassabb növekedés, viszont stabil.
Az Egyesült Államokra is érdemes kitérni, amely elemzők és közgazdászok szerint elkerülheti adott esetben a recessziót, köszönhetően a nagyobb központi bankok és a Fed gyors kamatemeléseinek. Viszont az UBS Global Wealth Management figyelmeztet arra, hogy idén magas a recesszió kockázata, hiszen a monetáris szigorítás késleltetett hatásai érezhetővé fognak válni az amerikai gazdaságban.
A JP Morgan szerint viszont nem fenyegeti recesszió a világgazdaságot, mert a szigorítás következtében a csökkenő infláció elősegíti a növekedést, ezért lehet majd a stagnálás közelében az Eurózóna gazdasága.
Idén rendezik – ezúttal Dubai-ban – az ENSZ éghajlatváltozási konferenciáját, ez a COP28. Habár évről-évre megrendezik ezeket a konferenciákat, a rövid távú gazdasági aggodalmak rendre felülmúlják a közép-, illetve hosszú távú éghajlati megfontolásokat, miközben a globális felmelegedés hatásai egyre súlyosabbá válnak.
Szakértők szerint 2023-ban az izraeli és a palesztin kapcsolatok egyre erőszakosabbá fognak válni. Ez diplomáciai úton elég nehezen lenne rendezhető, hiszen ahhoz kilátást kellene mutatnia egy olyan palesztin állam létrehozására, amelyet az izraeliek és a palesztinok is elfogadnak. Mivel ez valószínűleg nem fog megtörténni, így a „the one state non solution” - azaz az egyállami nem megoldás, hogy két államot kell létrehozni a Jordán folyó és a Földközi-tenger között - a közeljövőre nézve egyre közelebb kerül a valósággá váláshoz.
India 2023-ban is megőrzi az el nem kötelezett álláspontját: nem hajlandó alkalmazni a nyugati országok Oroszország elleni szankcióit, hiszen a gazdasági érdekeivel ez ellentétes, és látja a szankciók negatív hatásait is az európai nemzetgazdaságokra. Ugyanakkor Oroszország mellett sem állnak a konfliktusban. India továbbra is fegyvereket és olajat vásárol Oroszországtól, viszont a Nyugattól egyre nagyobb segítséget kér a kínai fenyegetés ellen. India végülis vékony jégen táncol a Nyugat és a Kelet között, amiből időnként akadnak nézeteltérések.
Fontos Irán helyzete is. Az iráni rezsim ellen ugyanis egyre intenzívebbek a tiltakozások, mindeközben egyre hanyatlik az iráni gazdaság - éghajlatváltozás, áremelkedés, gazdasági szankciók - , ezt megérzi az iráni társadalom, valamint az ország vezetésében egyre szélsőségesebb a polarizáció. A fő kérdés, hogy az iráni vezetés hajlandó-e kompromisszumot kötni a tüntetőkkel. Másik fő kérdés az iráni nukleáris megállapodás: a 2015-ös megállapodás újjáélesztésére nincs esély, főleg úgy, hogy Irán támogatja a háborúban Oroszországot. Az iráni vezetők kezében van a döntés az ország jövőjét illetően. Dönthetnek úgy, hogy folytatják atomprogramjukat.
A WEF legújabb jelentésében öt csoportba (geopolitikai, társadalmi, környezeti, technológiai) sorolja az elkövetkezendő időszak legfontosabb kockázatait.
Társadalmi kockázatként az elszabaduló inflációt, a csökkenő reálbérek miatti megélhetési válságot jelöli meg egyrészről. Ha az OECD statisztikáit vesszük figyelembe, akkor azt látjuk, hogy 2022 harmadik negyedévében a fejlett országok közül már egyedül csak Magyarországon növekedtek a bérek.
Környezeti kockázatként az aszály és a fagyás miatt bekövetkezett változásokat jelöli meg a WEF, és leszögezi, hogy kulcskérdés a termőterületek megőrzése. Magyarországon 2022-ben nagy károkat okozott az aszály a mezőgazdaságban. Ez is hozzájárult az élelmiszerárak emelkedéséhez és az inflációhoz.
A geopolitikai kockázatok közül kiemelkedik a kereskedelmi kapcsolatok átpolitizálódása és a blokkosodás, ami munkahelyek tízezreit veszélyezteti, és számunkra is jelentős kockázatokat hordoz magában. A másik oldalon viszont lehetőséget teremthet a nearshoring/friend-shoring/reshoring, azaz a korábban olcsó kelet-ázsiai országokból ide települhet egy része a termelésnek, de reális esély nyílhat a nyugat-európai termelés egy részének áthelyezésére is.
Végül technológiai kockázatként a széleskörű kiberbűnözést, a kiberbiztonság hiányát jelöli meg a WEF. Ez nem véletlen, hiszen a legújabb informatikai technológiák ugyan segítik az egyes gazdasági ágazatok fejlődését, de kiteszik ezeket az ágazatoknak a kiberbűnözésnek.
A fentieken kívül még számos más folyamat is zajlik párhuzamosan, amelyek legalább annyira érdekesek. A fenti említett tíz kérdés/kockázat is bizonyítja számunkra, hogy 2023 sem ígérkezik nyugodtabbnak, mint 2022 volt.
Borítókép: MTI/EPA/Hszinhua