Sanyi rendet vág

„Mint mindenütt, a közoktatás területén is, ha valaki rámutat a problémára, a témát a kormány – a propagandamédiáján keresztül – azonnal politikai síkra tereli, és akkor lehet mondani, hogy Gyurcsány, meg Brüsszel, meg libsi. Nagyon sok helyen az országban az iskola már csak a gyermekmegőrző funkcióját tudja teljesíteni (mondhatnánk, hogy melegedő funkcióját, de ezt tudjukkik miatt már nem mondhatjuk), ott nem tanulnak igazából semmit a gyerekek, de legalább – viszonylag – biztonságban vannak, amíg anya és apa termeli a GDP-t a stadionokra.

Ezekbe az intézményekbe ráadásul alig ér el a híre a tanári tiltakozásoknak, és ha igen, akkor az igazgató összehúzza a szemöldökét (hiszen a tankerület vezetője is azt tette), a helyi lázadás pedig elmarad. Ha mégis lenne egy-két renegát, gyorsan meggyőzik, hogy azonnal fejezze be a sztrájkot, hiszen akkor helyette másnak kell bemenni megtartani az órát.És Sanyi jött is rendet tenni, de az iskolát be kellett zárni, mert ott nem maradt a jogszabályoknak megfelelő számú tanár.

Vannak olyan iskolák azonban, amelyekben nem csak a gyerekmegőrzés a cél, ahova a gyerekek tanulni járnak, a tanárok pedig – annak ellenére, hogy ezt nem nagyon hagyja nekik normálisan, hatékonyan és autonóm módon az állam –, tanítani. Ilyenek a tehetséggondozó iskolák. Ilyen a Karinthy, ilyen Eötvös, ilyen a Kölcsey, az Apáczai. Itt azért tiltakoznak az iskolapolgárok, hogy taníthassanak/tanulhassanak. Ahogy azt az Alaptörvény egyébként meg is ígéri nekik.  

Ezekből rugdos ki a főrendőr pedagógusokat, hogy »rendet tegyen«, azt állítva, hogy a kormány »a diákok érdekeit helyezi mindenek elé«.

Ezen a »diákok érdekein« biztos sokat gondolkodnak a Karinthy és a Vörösmarty tanulói, akik ezen a héten már nem mehetnek iskolába, ugyanis számukra nem tudják biztosítani az oktatást. És később sem lesz sokkal jobb nekik, látjuk ezt a Kölcseyben, ahol a kirúgott öt tanárt azóta sem tudták pótolni.”

Nyitókép: MTI/EPA/Martin Divisek