Engem a győzelem érdekelt, és ha ehhez az én gólom kellett, annak külön örültem”
Milyen eszköztára van ehhez?
Először is van egy olyan stábja, amely éjjel-nappal azon dolgozik, hogy felmérje a potenciális játékosállományt, ő pedig nem fél fiatalokat, ismeretleneket behívni, a kollégáival folyamatosan olyan taktikai elképzeléseken töri a fejét, amelyekkel jóval erősebb játékosokból álló keret ellen is eredményesek lehetünk.
Ráadásul mentalitásban is olyat hozott, ami olasz létére tiszteletbeli magyarrá emelte őt. Gondolom, ebben hasonlóan látják a labdarúgást.
Abszolút így van. Marco esetében minden együtt áll, azonos szinten van jelen a szaktudás, a motiváltság és az emberi erények azon összessége, ami képes minket csapattá formálni. Amióta megismertem, folyamatosan azon dolgozik, hogy fejlessze a szakmai képességeit, edzői tudását, és ezt várja el tőlünk is. Soha egyetlen edzés nem zajlott le úgy a válogatottban, hogy tőle érkező kritikus vagy dicsérő komment ne mutatott volna utat, hogy merre menjünk vagy menjek én egyénileg tovább.
Ön pedig ott volt csapatkapitánynak, és olyan hőfokon égett, mint annál az öltözői beszédnél Izland ellen. Mi tesz valakit jó csapatkapitánnyá?
Nem gondolom, hogy egy jó csapatkapitánynak jó beszédeket kell tartania, sokkal fontosabb, hogy a pályán egyértelmű legyen, micsoda megtiszteltetés, hogy válogatottmezben játszhat, és úgy tesz meg mindent a sikerért. Ezek az érzéseim mindig spontán jöttek, nem is szerettem, ha az ilyen beszédekből bármi kiszivárgott, talán ezt az egy esetet kivéve. Mindig a lelkem mélyéről jött az a tisztelet, amit a címeres mez felvételekor éreztem, csodálatos volt megélni, mit jelent a magyar embereknek a foci, a siker, az a hömpölygő szeretet, amiben részünk lehet. Csak a hazaszeretet adhatja vissza, amit éreztem ezekben a pillanatokban.
Mégis elköszönt a válogatottól ezen az őszön… Hol látja magát a jövőben, hol fog élni egyáltalán húszévnyi távollét után?
Már egy ideje érlelődött bennem a gondolat, és fel kellett mérnem, mikor jöhet el ez a pillanat. Mindig is készültem arra, hogy egyszer majd hazaköltözöm, hiszen a családom, a hazám az első helyen van az életemben. Az, hogy a közeli hozzátartozóimat csak néhány alkalommal látom évente, olyasmi, amit szeretnék már magam mögött tudni, de még nem dőlt el, hogy az aktív játékoséveim után merre visz az utam. Megszereztem az edzői licencet, otthon rendezkedtem be, ott van a vállalkozásom.